Ez egy életre szóló lecke volt ? (Örök magány/Depresszió)

Elolvastam a másik kérdésed is.

Nagyon fiatal vagy még, ha egy ilyen csalódás ennyire traumatikus neked, akkor érdemes lenne szakemberhez fordulnod, mert bármennyire is fáj, azért ez így kívülről olvasva nem volt egy olyan traumatikus élmény, neked mégis ilyen depressziós gondolatokat okoz.

Van másik olyan mondatod is, ami elgondolkodtató (hogy a testvéreid mindig bántottak), és az egész hozzáállásod, gondolatvilágod, "örök magány", túlzónak érződik kívülről nézve egy ilyen eset kapcsán - én javasolnám, hogy beszélgess ezekről a gondolatokról szakemberrel.

Lehet, hogy a srác volt homoszexuális, és többet akart volna, de látta rajtad, hogy te nem, ezért lépett le, vagy fordítva, ő hitte azt, hogy te akarsz tőle többet, ezért, vagy túl sok voltál neki, bármi lehet.

Próbáld meg ne ezen rágni magad, tanulj, sportolj, szórakozz.

Írod, hogy van azért olyan osztálytársad, akivel erről is tudsz beszélgetni, hát miért nem inkább vele erősíted a kapcsolatodat?

Oké, így már sok minden érthető. :-(

Nagykorú vagy (vagy leszel hamarosan), én javaslom, hogy próbálj meg szakemberhez fordulni, mert sok csalódás fog még érni, főleg ha mint írod Pestre jössz tanulni/dolgozni, és nagyon gyorsan bele fogsz rokkanni, ha ennyire traumatikusan élsz meg minden elutasítást (ami teljesen érthető a családi háttereddel).

És valószínűleg érződik is rajtad az, hogy rettentően vágysz kapcsolódni másokhoz, és ha valaki közeledik hozzád túlzóan belekapaszkodsz - ez riasztó lehet egy átlagembernek, hiába nem direkt vagy ilyen. :-( Érdemes lenne ezen dolgoznod, pl. önfejlesztő könyvek. Nem kell minden kapcsolatnak úgy nekiindulni, hogy na ebből életreszóló barátság lesz, nagyon sok emberi kapcsolat nagyon felszínes, kevésből lesz szoros, sokáig tartó, de még fiatal vagy, biztos vár rád ilyen, barátság is, szerelem is. :)