Vajon segíthet-e egy beköltözős elvonó?

27 éves "férfi" vagyok, röviden a történetem:

Sajnos van egy beteg testvérem, vele egy szobában nőttem fel, tehát nem volt sok magánszférám. Általánosba nagyon jó tanuló voltam, sportoltam is. Aztán először jött a cigi kipróbálása, majd az alkohol és már általános végén bio fű. Soha nem volt semmi célom mivel szeretnék foglalkozni, így gimnáziumba folytattam tanulmányaim. Gimiben már többet kellett volna tanulni, ami nem történt meg így közepes tanulóva váltam, még ment a foci. Gimi alatt maradtak a piazgatasok és a bio füvet szép lassan felváltotta a rendes fű alkami szinten. Egyetemen folytattam tanulmányaim ez volt az első, hogy jobban elszakadtam a csaladomtol. Sajnos nem a tanulásban merültem el, hanem a fuvezesben és a focit is abbahagytam. 18-19 éves koromtól napi szintre jött fel a fuvezes és közbe kipróbálás szinten bejottek komolyabb drogok (laszti, speed, gomba), ennek a vége Iskolából kicsapas aztán meg raadasnak egy komoly rendorsegi ugy lett, amire kifizettem mindennel együtt kb 700 ezret és kaptam 4 ev felfüggesztettet. A 4 ev elso fele depresszioval telt, rossz körülmények között fizikai munkat végeztem és a felfuggesztett ellenere visszajott a fuvezes alkalomadtán. Lett egy barátnőm elkezdtem elindulni felfele, irodai munkahely sport, de sajnos baratnom néha fuvezett igy egyutt is csinaltuk párszor, de megis haladtam.Kozben elvaltak a szuleim ami miatt okolom magam mai napig. 23 évesen eldontottem ujrakezdem az egyetemet. Visszakerültem es az elejen elég jól is ment, de a covid alatt kicsit bedepiztem egyik felevem jobb lett egyik rosszabb. Szakitottunk baratnommel, abban az idoszakban kiprobaltam a kokaint is pár alkalommal. Lett egy uj barátnőm aki nem fuvezett viszont rengeteget ittunk es buliztunk. 1 évig tartott utána kezdtem magam osszeszedni újra edzés tanulas munka, de sajnos ez alatt is vegig ment a fuvezes ha nem is napi szinten, de legalabb 3 naponta biztos. Összejöttünk mostani parommal aki szinten rendszeresen fuvezett igy szinte a kapcsolat elejetol nem volt sok teljesen tiszta pillanatunk. De nagyon jol voltunk es elkezdtunk beszélni, hogy egy gyerekvállalással mindketten letesszuk mindketten 26 evesek voltunk ekkor tavaly nyáron. Már oktoberre meg is lett a pozitiv teszt. Ő abbahagyta en viszont egyre jobban csusztam bele újra és már a tiszta napok is depressziosan teltek. Menekültem otthonról, elhidegultunk egymástól én pedig semmire nem tudtam nemet mondani cigi, fu, koko, speed, laszti minden volt az elozo par honapban. Most hazajottem nem rég a családom is mar tudja mennyire rosszul vagyok. Mindenki támogat, de en semmit nem érzek és vannak ongyilkos gondolataim is. Nem szeretnem cserben hagyni a párom és a gyerekem de ebben az allapotomban nem teszek jót az egeszseguknek. Felmerult egy bekoltozos elvonó, de ha bekoltozok fixen kirugnak a sulibol, elvesztem a munkahelyem és nem lehetek ott a gyermekem születésénél. Hallottatok ennel elbaszottabb sztorit?