Skizofrén vagyok, miért nem gyógyítanak már meg az orvosok?

Nem igazán, csak pár dolgot írtam, ami talán pozitív tünet, de ez egy olyan típus, ahol szinte csak negatív tünet van. Még rengeteg más is van.

Pl. nincsenek késztetéseim szinte semmire, nem csinálok semmit, nagyon nehéz rávennem magam, hogy csináljak valamit. Elhanyagolom magam. (Ez is klasszikus tünet.) Nincs akaratom, akaraterőm, vagy gyenge, nem tudok akarni dolgokat. Így elég nehéz meggyógyulni akarnom is... Megakadályozom magam, hogy tegyek valamit, valami előjön, sokszor a lelkiismeretem furdal, ha valami jó történik velem, vagy ha csak jól, vagy nem rosszul érzem magam. Az érdekeimet nem tartom szem előtt. Nem igazán érzem a határaimat, pl. sokszor úgy érzem, más emberek is én vagyok. Nem érzem annyira a testem sem, hogy az az enyém. Nagy fokú szorongásom van az emberek társaságában, igyekszem kerülni, csak akkor megyek valahová, ha nagyon muszáj. És akkor is teszek valamit, ha muszáj. Az érzelmeim szegényesek, tompák, gyengék, nem tudok igazán örülni, boldog lenni. Ennek is van egy neve, az állandó búskomorságnak, múltkor találkoztam ezzel is. Szétválasztom az objektivitást és a szubjektivitást, vagy nem tudom, hogy mondjam. Rettegek az emberektől. Túlérzékeny vagyok. Állandóan gyenge, fáradt vagyok, nem tudok igazán aludni. És még rengeteg dolog van, most csak leírtam párat.