Igaza lehet és depressziós vagyok vagy nekem van igazam és kutya bajom?

A nővérem szerint depressziós vagyok. Elég keveset mozdulok ki ami egyrészt azért van mert rengeteget kell tanulnom, másrészt mert nincs kedvem egyszerűen. Emellett a baráti köröm is széthullott, mind más városban kezdtük az egyetemet és rá kellett jönnöm hogy a mi kis körünk csak nekem számított igazán, csak én akartam tartani a kapcsolatot. Ez annyira rosszul érintett hogy az egyetemen sem tudtam magam adni így nem nagyon lettek igazi barátaim.

Alapvetően jól elvagyok magamban én sosem voltam egy társasági ember bár néha szeretek eljárni szórakozni.

A hangulatom igen változó, van hogy nyugodt és vidám vagyok, máskor meg ingerült, aztán harmadnap csendes és szomorkás. Ez mindig változik, néha egy napon belül is. Van hogy nincs kedvem semmihez és csak feküdni akarok, máskor meg legszívesebben meghódítanám az egész világot. Tanulni sincs motivációm pedig alapvetően szeretem ezt a szakot, de mégsem tudom rávenni magam a rendes, szorgos tanulásra.

Ha elmegyek valahova jól érzem magam ugyan de másnap bűntudatom lesz, olyan mintha csak gáz dolgokat csináltam volna (pedig az agyam tudja hogy nincs így) és megint inkább csak elbújnék az egész világ elől.

A nővérem aggódik miattam szerinte depressziós vagyok mivel már majdnem fél éve folyamatosan ezt csinálom. Szerintem csak hullámvölgyben vagyok és nincs semmi gáz. Szerintetek?