Ez milyen személyiségzavar?

Anyám világ életemben veszekedett velem meg apámmal.

Amikor gyerek voltam, mindennaposak voltak a megsértődések.

Már igazából nem is emlékszem az okra, mivel viszonylag normális életünk volt. Dolgozott mindkét szülőm, én kitűnő tanuló voltam, senki nem volt alkoholista. Mégis mindig talált valamit, amiért veszekedjen. Minden egyes nap. Sokszor ordibáltak is apámmal. Sokszor ki sem lehetett találni, hogy min fog kiakadni, csak ilyen random dolgokon, random időben. Olyan volt, mintha otthon tojáshéjon sétáltunk volna, mintha azt várta vona el, hogy kitaláljuk a gondolatát. Volt jópár eset, hogy ez a tágabb családra is kiterjedt. Szülei, nővére, tesóm apósa, stb.

Pl. ha volt egy családi ebéd és mindenki beszélgetett, fél szemedet mindig rajta kellett tartani, hogy ő mit csinál, milyen az arckifejezése, mert sosem tudhattad, melyik pillanatban fog kiakadni valamin, pl. hogy senki nem kérdezte meg, hogy lehet-e már teríteni, vagy mit segítsen a konyhában, vagy ilyesmik. Persze egy idő után már mindenki megtanulta, hogy milyen és ott sürgött mindenki körülötte segíteni, de mindig ezt csinálta, hogy ahelyett hogy előre kért volna valamit vagy szólt volna, hogy segítségre van szüksége, magában fortyogott, aztán kitört.

Meg én pl. mindig utáltam az ilyen családi ebédeket, mert annak ellenére, hogy a legjobb tanuló voltam az osztályban, csendes, jó gyerek voltam, minden ilyen ebéden rám panaszkodott, hogy nem segítek eleget otthon, nem hordom a szemüvegem, stb. Mindig talált valamit, amire panaszkodjon rám. Egy idő után már nem is akartam leülni velük enni.

Szóval összefoglalva mindig talált valamit, amiért panaszkodjon, amiért haragudjon, balhézzon otthon, pedig amúgy minden szép és jó lett volna. Pokollá tette az otthoni életet ok nélkül.

Bár sok pszichológia könyvet elolvastam, még nem sikerült beazonosítanom, hogy milyen pszichológiai problémája lehet.