Ha én milliárdos szeretnék lenni, akkor elvesztettem a realitás érzékemet? Nem állok két lábbal a földön?

Úgy akarok az lenni, hogy nem vagyok zseni és semmilyen speciális tudásom nincs… Illetve a családom sem tőkés.

Viszont nem egyik pillanatról a másikra akarok az lenni, hanem hosszú évek, évtizedek alatt. És nem ez az egyetlen célom… Van valamennyi hivatásadatom is amúgy, a vállalkozásom a szívügyem.

Viszont még fiatal vagyok, 24 éves.

Azt gondolom, hogy ez nagyon kemény munka lesz, csak úgy van esélyem ha kitartóan nap mint nap vért izzadok és arra is van esély, hogy a befektetett energia sohasem térül meg és nem érem el a célom… Sőt igazán csak erre van esély, s ezt el is tudom fogadni. De attól még én nem gondolom, hogy csak attól hülye, vagy beteg lennék mert kimondom hogy mire törekszem.

Viszont egy pszichológustól azt hallottam, csak így fél füllel a tévéből, hogy akinek az (is) a célja kifejezetten hogy milliárdos akar lenni, az személyiségzavaros és nem áll két lábbal a földön. Nem említette, hogy milyen személyiség zavar…

Ez valamennyire elgondolkodtatott.

Ti mit gondoltok?