Létezik elvonó játékfüggőknek?

hát én a tinikoromat meg a huszas éveimet is játékra pazaroltam (névszerint a wow-ra). Voltak párszor próbálkozások az abbahagyásra egy két hónapra sikerültek is. De mindíg vissza mentem. Mert hiaba töröltem le, mindíg újra telepítettem.

Ahhoz hogy ténylegesen le tudj szokni róla találni kell egy hobbit. Lehetőleg olyat amibe időt kell fektetni hogy jó legyél benne és másokkal is tudsz űzni. Nálam ez a sportlövészet lett. Egy idő után már a kettő nem működött hogy játszok is meg gyakoroljak is. És 30 évesen határoztam el magam hogy magát az accountot is törlöm.

És még így is hogy volt egy hobbym azt a pár kattintást nehezebben viseltem mint mikor egy jó barátom halt meg. Legyen akármilyen szánalmas is de valóban így éreztem. Viszont pár napra ahogy ez megtörtént már nem is gondoltam a játékra. De hogy idáig eljussak nekem kellett pár év.

Szörnyű egy betegség ez, és sajnos nem igen foglalkoznak vele pedig kellene. Remélem kevés ember ilyen mint én hogy gyakorlatilag az egész fiatal korom elpazaroltam erre

#16 Igazán nincs mit, még hozzá fűznék pár sort hogy kibontsam mert nem olyan egyszerű

Először is nem mindegy milyen hobbi, mert nem úgy működik hogy elkezdem csinálni és a másikat rögtön abba hagyom sajnos így nem megy (bár én eléggé klinikai eset voltam) . A legjobb ha kompetitív én a lövészetet már három évig nyomtam és kellett hozzá egy nagy sikerélmény is (országos bajnokságon dobogós helyezés) mire sikerült a játékkal így totálisan leállni.

A lényeg a sikerélményen az elismerésen van, ha ez nincs meg biztosan vissza fogsz esni. Mert innen is fakad a függőség gyökere hogy pozitív emlékek fűződnek hozzá ezért olyan nehéz leálni vele.

Illetve hogy honnan tudod hogy játékfüggő vagy játékfüggő ezt is fontos jól értelmezni és önkritikusnak kell hozzá lenni hogy beismerje az ember. Van ez a félre értelemezett dolog hogy csak az aki minden szabad idejében fizikailag a gép előtt van. Holott ez inkább gyerekkorra jellemző. például én az utóbbi években heti 4-5 órát ha játszottam.

Ami így nem tűnik már soknak. Viszont csak azért játszottam ennyit mert a munka stb. miatt ennyit engedhettem meg magamnak fikizailag. Viszont fejben napi több órát is képes voltam a játékon morfondírozni hogy mit fogok csinálni a játékban stb. lényegében teljesen elvoltam idegenülve a valóságtól ami miatt rendszeresen irracionális döntéseket hoztam. Például ha családtagról barátról tudtam hogy valamit csinál amihez jól jönne segítség én nem mentem el mert hétvégén inkább játszani akartam stb. de ugyan így lemondtam találkozókat stb bulikat is.

Ez ugyan úgy működik mint a drogosoknál azok sem minden nap tolják a cuccot mert nem engedhetik meg maguknak, de két adag közt ezen jár az eszük.

Ezen érdemes volna elgondolkodni azoknak akik szerint a "mértékkel vagy kevesebet játszom" -nak a hívei mert mint olvashatjátok ha függő az ember ezen semmit sem fog javítani az ilyen hozzá állás mert mentálisan akkor is ott maradsz