Kikötheti a kliens, hogy az ő dolgai nem vihezőek szupervízióba, esetmegbeszélő csoportba? Vagy teljeaen kiszolgáltatott?

Kapcsold ki a televíziót, mert csak hülyeségeket tanulsz, ez meglátszik.

Ugye tudod, hogy egyik sem azért van, mert a pszichológus pletyizni akar? Szupervízióba általába azokat az eseteket viszik, amik valamiért (pl. személyes vonatkozás miatt) nehéznek bizonyulnak a pszichológus számára. Az esetmegbeszélésnek pedig szintén az a célja, hogy a szakember másokat is meghallgasson az adott esetről, és más szemszögből tudja látni a kliense problémáját, másfajta megoldások is eszébe jussanak. Ilyen esetekben a többi szakembert nem kibeszélés szintjén érdeli, hogy a kliensnek milyen a szexuális élete vagy a munkája vagy bármi, hanem együtt gondolkodnak azon, hogy hogyan érdemes tovább folytatni a terápiát. Te talán nem kérsz segítséget a munkád során, ha valamiben elakadsz? Csak mert egy valamire való pszichológus kér, és nem hagyja, hogy a saját bizonytalansága vagy tapasztalatlansága rossz hatással legyen a kliensére, úgyhogy inkább kikéri mások véleményét is. Hidd el, van jobb dolguk, mint a te ügyeiden csámcsogni. Ezek szakmai megbeszélések, nem fognak a fodrászukkal is rólad beszélgetni.

Én azt hiszem, hogy esetenként a terapeutát is traumatizálhatják, sokkolhatják a hallottak. A szupervízió kiváló dolog, mert keretet, módszert ad arra, hogy a terapeuta által nehezen kezelhető helyzetre is megoldás születhessen, a terap. se égjen ki, ne hagyja, hogy a beteg behúzza a gödrébe, hanem maradjon kívül és onnan dobja le a kötelet neki, amin kimászhat.

Sőt, az a problémás, ha a terapeuta nem jár, mert túl tapasztaltnak képzeli magát, úgy hiszi, hogy rajta már nem fog ki semmi sem. Ekkor aztán hirtelen öngyilkos lesz a páciens vagy ott hagyja a terápiát. A te érdekedben is jobb, ha jár.