Szerintetek ezek a bipoláris, borderline, disszociatív, meg egyéb "betegségek" tényleg betegségek? Vagy ezek csak afféle kifacsart jelzői olyan tulajdonságoknak, amik amúgy mindenkibe benne vannak, csak valaki képes önerőből átlépni felettük?

Tehát, én mindenek elolvastam a tüneteit. Sőt, ezeken kívül még rengeteg mentális betegségnek olvastam el a tüneteit, és az esetek legnagyobb részében ezeket láttam leírva: Hangulatingadozás, szorongás, dühroham, mánia, depresszió, félelem, beilleszkedési problémák, szociofóbia, stb. Tehát, ezek kb MINDEN mentális betegségre igazak. És kb MINDEN ember szenved ilyesmiben. Ez az élet rendje, a ciklikusság. Minden ember szorong valamikor, valamitől. Minden ember fél valamikor, valamitől. Tehát, ezeket elolvasom, akkor igazából minden emberre rá lehet húzni minden betegséget. Itt csak és kizárólag a mérték számít. Tehát, hogy ki MENNYIRE engedi eluralkodni magán ezeket a dolgokat. Az erős személyiség fél, szorong, de leküzdi. Elfolytja. Nekem is vannak hangulatingadozásaim, de én úgy fogom fel az életet, hogy ha rossz, akkor kibírom abba kapaszkodva, hogy lesz ez majd jobb is. Ha jó, akkor meglovagolom a nagyhullámot. Nem kellenek ide semmiféle gyógyszerek. Pedig én is megélem néha a poklot. Vannak olyan napjaim, amikor 70 évesnek érzem magam (pedig 32 vagyok), és még a székből felállni is nehéz, de vannak olyan napjaim is, amikor boldogan lefutok 30 kilométert, mert annyira jó kedvem van. Ez az élet. A ciklikusság. Jó és rossz periódusok követik egymást, mint ahogy a hideg és a meleg évszakok, ahogy a szárazság és az esős idők. Egyik nem létezhet a másik nélkül. Miért gyógyszerezik magukat az emberek? Az állatok sem gyógyszerezik magukat, pedig ők is átmennek mindenféle nehézségeket. Egyik nap menekülnek az életükért, másik nap dőzsölnek a zsákmányon. Ezek az ősi törtvények. Akkor miért találnak ki mindenféle betegségeket? Miért szintetikus úton kezelik a "betegeket"?