Véget vetni az életemnek?

Nem kell vegez vess az eletednek csak mert nem szeretsz tanulni, vagy vkik miatt.

Allj fel, edz es tégy minden nap egy kicsit az előre lepésedért

Pontosan így, ahogy az előttem szóló mondta: mindenki szerethető, a nem vagyok szerethető mantra egy rossz mantra és csak egy érzés, amely az esetlegesen túl sok szeretet nélküli pillanat miatt született meg.

Én is voltam olyan mélyen, ahol te most, ezért nagyon értelek, érezlek, ám én pl. megtanultam azt, hogy nem kenhetünk mindig mindent a szüleinkre vagy a környezetünkre, meg kell rázni magunkat és egyedül felnőni, felelősséget vállalni saját magunkért, sőt, meg kell tanulnunk szeretni saját magunkat a szüleink helyett is, mert csak ha én szeretem önmagam, azaz nem bántom, és legalább elfogadom, de pláne, ha tényleg szeretem is önmagam, csak akkor tudom megmutatni másoknak is példaként, hogy mit várok el tőlük, hogy mások hogy szeressenek engem.

Ezen kívül azt is megtanultam a sötét lelki világ jellemzőiről, amely akár még az életünk elveszítésével is fenyegethet, amelyben pedig jó dolgok is vannak, sőt, annyira jók is, amelyekért kár lenne meghalni, sőt, amelyekért kifejezetten érdemes élni, hogy a sötétség olyan, mint egy örvény, lehúz és elszigetel és bezár, és könnyű elveszni fejben önostorozásból önbántalmazáson át gondolatbeliből tettlegsségig is, tehát hátra arc és irány a fény: a mély levegő, mélyeket kell lélegezni mindig, hogy elég oxigén legyen az agyunkban, a sok víz, amely kimossa a sötét érzéseket is, a mozgás, séta, friss levegő, sport, barátok, mosoly, mind olyan dolgok, amelyek nem is feltételnül kerülnek pénzbe vagy erőfeszítésbe!

Tényleg keress fel szakszerű segítséget, lelki segély szolgálatot, akár a háziorvosod is segíthet, ha ezt elmondod neki, ad beutalót megfelelő helyre, értékes vagy és szerethető, mert mindenki az, aki tiszta lélekként született erre a világra, ám a világ tán összemocskolta annyira, hogy saját magát bántsa, hát nehogy már!!! Azt gondolod, hogy nem vagy szerethető, mert nem kaptál eddig elég szeretetet!!!

Iszonyat erő kell, tényleg, a saját magunk meggyőzéséhez, hogy attól még szerethetőek vagyunk.

Én tizenpár évesen vetettem majdnem véget önkezűleg az életemnek, mert a szüleim egymást ölték és rajtunk töltötték ki a feszültségüket, és még jó, hogy a nagymamám viszont mindig is mondogatta, hogy azért még nagyon szeretnek engem, csak nem tudják, hogy hogy mutassák ki. Akármennyire is racionális gondolatok ezek, amelyek nehezen beszélnek egy érzelmileg kikészült gyerekhez vagy felnőttnek, nekem mégis ezek a szavak mentették meg az életem, mielőtt a Dunába vetettem magam tényleg majdnem, úgyhogy remélem, az én szavaim is ismeretlenül is elérnek hozzád azzal, hogy mindenki szerethető és mindenki értékes, minden egyes emberi lény, így te is szerethető vagy és értékes, még akkor is, ha külső vagy belső más hangok netán mást mondanak neked!!!

Vigyázz magadra, mert én nem tudok rád ismeretlenül a távolból vigyázni rád!!!

Kérj segítséget olyan szakembertől, akinek ez a szakterülete!!! Ez nem lehet pénz kérdése!!!

“eszem ágában sincs hagyni a sulit”

Na, végre!

Tehát feladtad a buta tervedet.

Hajts rá, tanulj, hamarosan diplomázol. Előtted az élet.

Értékes ember vagy, tudással, szakmákkal, munkabírással.

Hajrá!