Nem a sajnáltatás a sajnálkozás végett de ha nem merem feladni magamat és az emberi életemet és még több gyógyszert sem akarok beszedni(mármint depresszióra és szorongásra stbk.)akkor mi tévő legyek komolyan tényleg mit csináljak magammal!?

Félnék beleugrani a betonba egy ablakból például példának okáért.

Vagy a vízbe ugrani egy hídról.

De egy felakasztáshoz meg nincs tehetségem.

Igazság szerint el szerencsétlenkedném mindegyik verziót aztán többet ártanék magamnak mint használok.

Ne adj isten toló székbe kerülök mozgás-korlátozottkként,vagy életem végéig ágyhoz lennék kötve/kórház meg mittudomén és nem találom a megoldást a magam nyavajáira szomorú de ez van szánalmas vagyok ezzel evvel a helyzettel,szituációval együtt nagyon gyötrődöm állandóan állandó jelleggel mindig itt az életben örökösen örökkön örökké.