Csak az tart vissza az öngyilkosságtól hogy pszichiátriara visznek ha nem sikerül. (Illetve hogy félek a pokoltól) Normális e elvesztegetett tinédzser évek miatt eldobni az életet?

Sajnos úgy állok hogy 17 évesen még soha nem voltam buliba es soha nem voltam részeg. Nem éltem ki a tinédzserkoromat es már felnőtt leszek. A tinikoromban többször voltam pszichiatrian ami elvette az önbecsülésemet.

Itt vagyok 17 evesen ugy hogy meg soha nem voltam részeg, nem voltam bulizni,nem volt pasim, nem voltak barátaim, nem cigiztem. És igen szűz vagyok, b*szatlan kis lúzer.

Nem is voltam tinedzser soha. ÉS MÁR TÖBBÉ NEM IS LESZEK.

Egy életkort es éveket pazaroltam el. Életemben nem voltam meg részeg. Közössegbe nem tudtam emiatt járni. Sajnos ha kérdezik a tinedzser éveimet és élményeimet nem tudok mit mondani. Csak gyógykezeléseket. Abból áltak az évek hogy különböző antidepresszansokkal próbálkoztak hogy mi lenne jó. Rivotril, Prozac, Valeriana, Sertralin.

Már kiöregszem, fiúm se volt még soha. A szerelmi banat szebb, romantikusabb indok lenne arra hogy kioltsam az életemet. Szerelmet nem éreztem még soha. Szerintem képtelen vagyok rá. Apam miatt undorodom a férfiaktól legalabb is félek, viszolygok tőlük.

A pokoltol valo rettegés vissza tart az öngyilkossagtól. Jézus mindenkinek megbocsajt, még a gyilkosoknak is, csak az öngyilkosoknak nem.

Abban bizok hogy van reinkarnáció és újjá születek. És pótolhatnám a kamaszéveimet.

Magamra nincs bátorságom kezet emelni, nem olyan könnyű meghalni. Úgy is csak pszichiatriára vinnének aminél a pokolbakerülés is jobb opció. Sokáig tervem volt az hogy alkohollal próbálom magam megölni alkoholmérgezésben de azt ugye a gyógyszer miatt nem merem. Merülhetne fel a gyógyszerre ivás de én nem akarok hosszú szenvedést. A hidról ugras nem opció mert az esés közben már megbánnám.

Akik itt valaszolnak biztos hülyeségnsk gondolnák hogy meg akarom gyilkolni magam de ők könnyen beszélnek. Volt szerelem, ivás, lerészegedés, bulizás, dohanyzas.

És van itt mas dolog is. Olyan gyenge életképtelen sz*r vqgyok hogy egész eletemben szüleim gyámsaga és gondozása alatt kell majd élnem. Hacsak nem prostituálltnak megyek. De azt se lehet alkohol nélkül csinalni. Nem akarom kitartottként leélni az eletem. De a sok stressz és depresszió miatt a tanulas nem megy, és latva azt hogy osztálytarsaim buliznak, beszelik a beb*szós törteneteiket csak még melyebbre süllyedek a depresszióban. Főleg amikor parokat latok kezen fogva sétalni. Sajnos 60 kilóra híztam. Elpattogo erek és vonalak jelentek meg a testemen.

Nem éltem egy átlag tini életét, ami pótolhatatlan. Már elúszott. Azok az évek soha nem jönnek vissza. Eletemben nem buliztam, voltam részeg. Egyetlen cigit sem szívtam még el.

Tippet szeretnék kerni hogy miként tudnám bepotolni az elvesztett éveket. Illetve hol es mikor kezdjem el. Megöregszem, élmények nélkül. Mi értelme folytatani egy olyan életet aminek nem volt színe java? (Nem is lesz mert a gyógyszert még mindig szedem)