Furcsa hangulatom van, furcsa érzéseim, benyomásaim mindenről. Mintha nem létező emlékek kísértenének, mi lehet ez?

Előre is kérném: spirituális sámánok kíméljenek.Tudom, biztos úgy áll a neptunusz, hogy 49°-os szögben leárnyékilja a szíriuszt és pluszba a jupiter egyik holdjának is új holdja született, de ez most nem érdekel, most valós biológiai alapon keresem minderre a választ. Tehát a lényeg, hogy ez részemről egy ciklikusan visszatérő folyamat. Pár havonta előjön, és 1-2 napig tart, de azalatt bármire ránézek, akár egy autóra, akár egy tányér ételre, vagy egy emberre, egy tájra, mindenhol ott az esély, hogy ez a furcsa gondolat, hangulat ismét felidéződjön bennem. Nem tudom megmagyarázni, milyen ez, mert erre nem létezik szinoníma, talán a Deja Vu-hoz tudnám hasonlátani, mert maga az érzés ugyan olyan, épp csak a "mechanikája" nem. Olyan emlékek törnek fel, amiket nem tudok definiálni, akkor se, ha már húszezredjére is idéződött fel bennem ugyan az. Én arra gyanakszom, hogy az agyam emlékek felidézéséért felelős régiója céltalan impulzusokat puffogtat ilyenkor. Vaktöltényeket, tehát maga a visszaemlékezés érzése megvan, épp csak semmihez nem tudom kötni. Ám ma álmodtam valamit, és eddig ez az álom volt hangulatban legközelebb ahhoz, amit érezni szoktam ilyenkor: Egy elhagyatott, romos, omladozó iskolában jártam. Sötét volt, hiányoztak ajtók, ablakok be voltak törve, vakolat már szinte mindenhonnan lepergett, tehát egy igazi, évek vagy évtizedek óta elhagyatott, pusztuló épületben voltam. Aztán hirtelen a folyosón mégis megjelent egy ballagó osztály. Énekelték a ballagási dalt, és vonultak ott a romhalmaz iskolában. Teljesen ledöbbentem, hogy ide még jár bárki is?? Egyik ballagót utána megkérdeztem, hogy ti komolyan ide jártatok? Azt felelte, hogy szerinte igen. Ekkor én mélyen belegondoltam, milyen lehetett egy ilyen apokaliptikus iskolába járni, innen elballagni, na és EZ az érzés, ahogy megpróbáltam beleélni magam ezeknek a ballagóknak a helyzetébe, ez áll a legközelebb azokhoz az érzésekhez, amik fel-feltörnek bennem ezeken a ciklikusan visszatérő furcsa napokon. Bárki tapasztalt már hasonlót? Nem annyira kellemes érzés... bár annyira nem is pusztítóan rossz. Azért ha választhatnék, inkább múljon el.