Milyen vény nélküli hangulatjavítók vannak?

Hát nem, csak próbálom lökdösni afelé, hogy szoktassa magát a gondolathoz.

Idő: heti 1 óra, plusz az odajutás (online-nál még az se). Annyit azért tán csak össze tudsz kalapálni. Gondolom, nem dolgozol napi 12 órát.

Én a személyes tapasztalataimra hivatkozva, azért nem gondolom, hogy önbizalmat adhat egy coach is, mert sok embernél az önbizalomrombolás már gyerekkorban a szülőktől elkezdődik sajnos. Mikor a testvéréhez, más gyerek fejlődéséhez, tudásához, bizonyítványához hasonlítja a saját gyerekét, máris kezdődik a romboló munka az "én csak jót akarok, nem akarom, hogy utcaseprő legyél"-be becsomagolva. Es az ilyen gyerekek mindig másokhoz kezdik el felnőve hasonlítani magukat. És 30-40 évesen írják ide a kérdeseiket, nem fogják tudni mi a baj. Tehát 40 év romboló munkáját egy 10 alaklmas terápia nagyon ritkán hozza helyre. Mert túl sok dolog van, amit rövid idő alatt nem lehet szétszálazni.

Persze, ha létezik ilyen, az nagyon nagy szerencse, és remélem hosszútávú is marad.

Én nem így gondolom. Nálam a személyes törődés nem a győzködés valami ellenkezőjéről. Nekem az a jó a segítő, aki nem érvénytelenít azzal, hogy nem megalapozott, amit érzek. Hagyja, hogy beszéljek, érezzek. Van olyan pszichoanalítikus, aki 20 mondatot nem mond 1 éves terápia alatt.

De elfogadom, ha te így gondolod, jogod van hozzá.

Ez tipikusan a coach-os eset (aki én nem vagyok), és ha jó a munkád, abban benne foglaltatik, hogy fizet is, tehát van is rá pénzed. Egy coach segítene kideríteni, hogy ha ezt nem szereted (jogod van nem szeretni, senki nem veri az asztalt, hogy márpedig szeresd meg), akkor mi az, amihez viszont kedved lenne. Sőt, ahhoz is jogod van, hogy ezt ne elsőre találd meg, hanem kísérletezz, próbálkozz. A tudósoknak se elsőre jön be a feltevésük. Engem érdekelne, hogy mit nem szeretsz benne, és akkor valami olyat kell keresni, amiben az nincs. Mondjuk, ha utálod a kötött munkaidőt, akkor kötetlen munkaidejű legyen. Mi az, ami mégis pozitívum benne, mert akkor arra legalább lehet az új megtalálásáig alapozni valami értelmet, valami világos csíkot a sötétségben. Például utálom, de legalább jól keresek. Vagy van egy kedves kollégád. Vagy jó az étkezde. Valami, aminek mégis lehet azon belül örülni. Férfi vagy vagy nő és mi a végzettséged? Hogy kerültél erre a munkahelyre, hanyadik munkahelyed ez?

És az élet közel sem csak a munkából áll, az csak a létfenntartást teremti meg, és a napi 8 óra miatt célszerű élvezni, de nem az az életünk. Hanem lehet hobbink, pl sport, kirándulás, kertészkedés, filmek, főzés, barkácsolás, ahhoz lehet társaságunk, akik inspirálnak. Ilyeneket lehet keresni klubokban, művelődési házakban, facebookon. És nagyon nem utolsó sorban kell egy társ, mert az ember társas lény, és azt keresni kell, akár az említett helyeken vagy társkeresőn át. Tök másképp látja az az ember ugyanazt a világot, aki az életét meg tudja osztani valakivel, van kihez szólnia, aki őt szereti. 3 szférában nem biztos, hogy bejön az élvezet. De kettőben, de nagyon minimálisként egyben be kell, hogy jöjjön. Hogy legyen miért élni.