Mi a véleményetek egy olyan emberről akinek Borderline-ja és Nárcisztikus személyiségzavara is van?

Az, hogy az ilyen ember megkeseríti a környezetét.

Van nárcisztikus barátom, de csak bulizni járunk együtt, illetve 2 napnál többet nem szívesen töltök el vele, mert nincs empátiája és rendkívül önző. A céljai eléréséhez bűntudat nélkül manipulál nyomásgyakorlással, határfeszegetéssel. Bulizni viszont nagyon jó vele, jó a humora, extrovertált és könnyen lehet vele mindenféléről beszélgetni. Ennél a pontnál van a határ. Különben kihasznál. Bántani nem bánt, hanem expliciten önző és mohó. Előfordult már, hogy azért nem szólt nekem, hogy beteg, mert tudta, hogy akkor lemondok egy programot, amire nagyon el akart menni. Az már nem számított, hogy én megbetegedhetek miatta. Megbízhatatlan, nem tartja be a szavát. Nem érdekli, hogy neked rossz, ha neki viszont jó. Én akkor döntöttem úgy, hogy nem fogom többé barátnak tekinteni, amikor egyszer együtt kirándultunk és megígérte, hogy nem fog drogozni, mert mindenki más nagyon fáradt, erre ő természetesen bevett valamit, és mi ugráltuk körbe, amikor rosszul lett.

Nagyon önző, az embereket manipulálja, sosem látja be, hogy probléma van vele,

Másikra hárít minden felelősséget,

Szerinte ő sosem hibázik, mindenért más a hibás.

Eddig akiket ismerek nárcisztikus emberek, általában az igaz rájuk, hogy apja vagy anyja is nárcisztikus, ilyen mintát látott, bántották, verték stb,

Több nárcisztikus ismerősöm van, akik egykék voltak.

Anyám nárcisztikus , ő egyke volt,

Anyukája 10 évig küzdött, hogy gyereke legyen, rengetegszer elvetélt, halva született gyereke, aztán anyám végül összejött, elkényeztette, de amikor anyám 18 éves volt az anyukája meghalt, ez anyámat nagyon megviselte, és onnantól az elkényeztetett élete egy csapásra megváltozott,

Az apja alkoholista lett, anyámat bántotta,

(Anyám apja is nárcisztikus)

Szerintem örökölhető is,

Egyébként mindenkiben vannak nárcisztikus vonások, ami bizonyos szintig normális is.

Anyám olyan volt, hogy pl ha a családban valaki lebetegedett folyton azt hajtogatta, hogy ne menjubkta közelébe, nem akar lenetegedni... Egy normális anya ilyenkor a gyerektől megkérdezi mire van szüksége, elviszi orvoshoz stb,

Ő nem foglalkozott velünk, neki az volt a legnagyobb baja, hogy nehogy elkapja.

Anyámnak volt egy barátnője (nem sokáig), folyton kihasználta, mindig csak akkor kereste ha pl kölcsön kért tőle stb,

Egyszera barátnője találkozni akart anyámmal, mert akkor vált a férjétől, mivel megcsalta, krízishelyzetben volt, így szüksége volt egy barátra, akinek kicsit beszélget az érzéseiről,

El is ment anyám vele, találkoztak, és anyám panaszkodott neki, hogy neki milyen nehéz az élete stb, meg se hallgatta a barátnőjét, hogy hogyvan, mi van vele hogy viseli a válást....

Anyám akkor viselkedett velem is elviselhetően, ha megtettem mindent amit kért,

Különben folyton veszekedett mindenért... A házassága apámmal tönkrement, hárman vagyunk "gyerekek" már egyikünk se beszél vele,

Mert mindenkit kihasznál és bánt.

Folyton fényezte magát, hogy a munkahelyen a betegek mennyire szeretik, mert önzetlen, kedves stb,

Pszichiátrián dolgozott,

Én 21 év alatt egyszer nem láttam az empatikus, kedves énjét, szóval nem tudom elképzelni....

De amúgy a nárcisztikus emberekre jellemző, hogy a munkahelyükön ügyes, sikeres,

Látszatra (idegen számára) kedves, aranyos,

Otthon a négy fal között meg megkeseríti a vele együtt élők életét.

Én 9 éve járok pszichológushoz és még mindig vannak problémáim, főleg az önbizalmammal, önértékelésemmel.

Sokáig magamat pakoltam mindenért, nagyon nehéz begyogyitani a sebeket amiket általa szereztem.

A családból mindenki sérült általa...

És nem veszi észre, hogy miatta szakadt szét a család, saját magát sajnálttja, mert hogy mi hagytuk őt ott

(Nem ő üldözött el)

Fogadni merek, hogy majd ha teljesen egyedül lesz, öreg lesz valamiért segítségre szorul eszébe fog jutni, hogy vannak gyerekei,

De majd csak akkor....

Helló én mindkettővel diagnosztizált vagyok.

A véleményem az, hogy eltérően súlyos esetek fordulhatnak elő.

Én magamtól egy szakítást követően mentem el terápiába, általában jól funkcionálok, impulzivitásom erősen lekontrollálom.

Általában ha ez a kettő együtt fordul elő a szakirodalom azt mondja, hogy sokszor vékonybőrű (vulnerábilis/sérülékeny) nárcisztikus és sokszor csendes, rejtett borderline fordul elő. Mindenesetre az esetemben így van.

Bármi kérdés esetén írhatsz privátban.