Bipolaritásom miatt látom így a helyzetet, vagy a párom kevés? Hogy oldanátok meg?

32 éves nő vagyok, nárcisztikus szülők neveltek fel. Egy éve kezdtem ennek a traumának a feldolgozását. Van egy férjem, akit 8 éve ismerek és 3 éve vagyunk házasok. Szeretjük egymást a férjemmel, mindenki a maga módján. Ő nem a nagy érzelmek híve, inkább a gondoskodó és csendes. De mindent meg ad a családjának. Sokszor erején felül teljesít, melyet nagyra becsülök benne. Viszont, én aki befoghatná a száját és örülhetne neki, hogy ilyen férje van másra vágyom. Kapcsolatunk elején is meg volt, de sosem mondtam ki. Sajnos sok időbe telt mire összecsiszolódtunk. Eleinte azt hittem, hogy azért van ez, mert nem elég amit tőle kapok. Majd rendeződni látszott a dolog. Megszűntek a bántalmazások, én is lecsendesedtem magamban. Elkezdtem a saját személyiségem feltámasztani. Külön költöztünk én is elkezdtem a magam gyógyulását. Viszont én még mindig egyedül érzem magam és másra vágyom. Néha egy olyan férfire vágyom, aki megmutatja nekem a világot, kihozza belőlem a vadmacskát az ágyban, motivál, kimutatja a szerelmét. Sajnos a párom nem ilyen. Nem lep meg, ha vágyom valamire mondjam meg és lám megveszi. Ágyban pedig már rég csak én dolgozom. Nagyon ritkán veszi rá magát a dolgokra. Mindamellett törődő és a sok munka mellett én vagyok neki az első. Elmondtam neki, hogy mit hiányolok és mondta, hogy akkor legyen nyitott kapcsolat. Kölcsönös lett volna, de ő nem él vele. Én bele vágtam, de ez nem teljesen azt adja nekem amit várok. És utána tűnödök el, hogy mekkora szemét vagyok, hogy mit csinálok vele szembe. Ugyanakkor ő is többet tehetne bele vagy nem tud vagy nem akar. Állandó szeretet hiánnyal küzdöm, főleg akkor mikor ő hetekre eltűnik, mert dolgozik és csak aludni jár haza. (Tudom, hogy nem nőzik.) Már ismerősök is kérdezték, akikkel együtt dolgozik, hogy bírom, mert őket folyamatosan otthagyják emiatt. Tudom, hogy összetett a kérdés és két témakörbe is illik. Azért tettem ide, szerintem velem van a gond. Gyerekünk nincs és én nem is nagyon szeretnék. (A lelki dolgaim miatt, mert csak azt adnám át a gyereknek, illetve egyedül lennék a gyerekre) Hiába a párom pedig igen, de mondta, hogy tiszteletben tartja. Mikor együtt vagyunk elvagyunk. Nem veszekszem vele. Akkor jön az életem másik területe, amit úgy mond elkezdek ütni, hogy itt ott változtatni és az köt le.

Kérlek benneteket, hogy akinek volt hasonlóval dolga, írjon nekem egy pár sort.

Köszönöm szépen, hogy végig olvastad és segítesz.