Milyen egy bipoláris ember élete?

Regény következik, bipoláris vagyok, jó szórakozást.

1. Talán. Ebben nem vagyok biztos, azt tudom, hogy van akinél extrém ( pl. naponta változó hangulat, ez nálam egy-két hetenként változik, ritkább esetekben hónapokig elnyúlik ). Magamon nem érzem azt, hogy durva lenne, ugyanis a környezetemben nincsenek barátaim, akik ezt meg tudnák mondani.

2. Nekem segít a gyógyszer. Vagyis hosszabb ideig szedtem egy gyógyszert, amit apám is ( igen, ő is depressziós és rossz idegű, úgymond családi vonás....a genetikának esetemben elég sok hozzászólása volt ), és akkor enyhébbek voltak a tünetek, volt, hogy normálisan tudtam élni az életemet, aztán azt hittem jól vagyok és abbahagytam a szedését, mára már nem is szedem mert úgy érzem felesleges. Talán egyszer még visszatérek rá, ha nagyon erőltetik.

3. Röviden: semmit. Legyen a személy bipoláris, depressziós, stb...a kívülálló személyek, egy pszichiáteren kívül, akik felírja neki a csodabogyót, nemigen tudnak segíteni. Rajtam mondjuk nem. Hiába, azt mondja mindenki, hogy "beszéld ki magadból", de rajtam ez 1. nem segít, 2.utána már csak jön az "egyfolytában önsajnáltatsz" szöveg, nem mintha nem lenne igaz haha. Minden barátomat emiatt veszítettem el. Próbáltam elmagyarázni a helyzetet, és hosszú időre bezárkóztam és senkivel sem beszéltem. Ezzel próbáltam megkímélni őket attól, hogy az idejüket pazarolják rám, és ne kelljen velem foglalkozniuk. A hangulatváltozások végett egyáltalán nem lehet elviselni. A jövőben nagyon szerettem volna gyereket és családot, de egyre jobban kezd realizálódni bennem, hogy így nem tudom. Az, hogy ezzel a betegséggel rendelkezem, azonban egyedül a karrieremet nem befolyásolja érdekes módon; őszintén szólva a tanulás, videó játékok, írás és a művészet az, ahová menekülök a valóságom elől. Utálok így élni, de hosszútávra úgy érzem már a gyógyszerek sem segítenek. Nemhogy emberek, ráadásul kívülállók. Az egyetlen ember, akit még nem veszítettem el, az édesanyám, akinek hálás vagyok a kitartása miatt. ( Ugyan ez nem hinném, hogy megakadályozna a valószínűleg jövőben bekövetkező öngyilkosságban. Legalábbis ha nem javul az állapot; így képtelen vagyok élni, főleg, hogy nem is gyógyítható, csak gyógyszerrel kezelhető.)

Neked pedig sok szerencsét az iskolai írásodhoz, ha sikerül befejezni, szívesen elolvasom. Milyen eseményre?

[link] Itt tlálsz hiteles infót.

Lehet "enyhébb". Ez kb. annyit jelent hogy nem olyan gyorsan váltakoznak a hangulatok,gondolatok,érzelmek.Ill. nem olyan intezív a szenvedés,de azért megvan a szenvedés ott is.Ilyen a ciklotímiás,enyhén bipoláris ember.

A gyógyszerek csak enyhítenek a tüneteken.

A kívülállók csak támogatni tudják a beteget abban hogy nincs egyedül,ill. figyelni tudják hogy szedi-e rendesen a gyógyszereket,nem -e bántja magát stb.

22/N