Van itt olyan ember, akinek a gyógyszer hozta ki a bipoláris zavart, mániás időszakot pörgést? Miért nem mondják el az orvosok, hogy ezt a gyógyszer okozta?

hát ez összetett. én magam se látom át pontosan hogy mi bajom lehet. Volt időszak amikor túlzott képzelgéseim voltak, eltávolodtam a valóságtól. Akkor nem mentem orvoshoz, valahogy elmúlt de mindig egy kicsit amolyan elvont figura voltam, ezt kivetítve, hogy én olyan más, különleges, művészi beállítottságú vagyok, kicsit balhés, és laza, néha csináltam amolyan dolgokat mint amit az átlagemberek nem igazán (ezt mondják úgy hogy könyvet is lehetne írni róla kb) de akkor még nem tudtam hogy beteg lennék. Utána volt egy kisebb drogozós időszakom, és valami bogyó ilyen paranoid tünekeket produkált nálam hónapokig úgy jártam, hogy elég érdekes világban éltem, meg érdekes dolgokat láttam. De tudjuk ezt be a tudatmódosító szereknek, bár az így visszaemlékezve (kb 10 éve volt) elég kemény paranoiás állapot volt, de azt is kihordtam lábon. Akkoriban kezdetem el hinni Istenben, és az kicsit helyre rakott, de nem teljesen, mert az emberi kapcsolataimat nem igazán tudtam kezelni, és még akkor is beképzeltem hogy ellenem vannak, kinéznek stb. Aztán az élet úgy hozta, hogy belekeveredtem egy perbe (ahol igazságtalanul vádoltak-megnyertem) de a másfél év alatt teljesen kiborultam, ott lett vége a saját erőmnek. Ekkor fordultam pszichiáterhez. És akkor a túlzott félelmek miatt (amik valósak voltak, mert egy pszichopata üldözött igazából, vannak fevételeim erről, csak hogy tudjátok ezt nem beképzeltem) kezdtek el eleinte antidepivel, majd mivel annak sok mellékhatása volt antipszichotikummal kezelni (risperdal) de azt nem mondták hogy skizó lennék, csak hogy bipoláris aff zavarom van, ami kicsapott túlzott képzelgésbe. Kb az antipszihotikum szedése közben kezdődtek ezek a durva kicsapongásaim, talán a stresszt is így kezeltem, de akkor már annyira nem volt semmi kontrollom, hogy nem is fogtam fel hogy miket csinálok. Aztán hirtelen összeszedtem magam, és kitörtem minden rosszból ami addig körülvett. Így hát abbahagytam ezeket az antipszichotikumokat, bízva abban, hogy nekem nem kell ez, mert én nem vagyok igazából bipoláris. azóta bár nyugodtabb az életem, de nincsenek ilyen erős pörgéseim.

Nem tudom, egy bipolárist befolyásolhat az életkörülmény változása? ha nyugalom van, akkor le tud állni? vissza tud térni a normális kerékvágásba?

Vannak még szorongásaim, de már nem képzelgek annyit, megtanultam kezelni hogy a szorongás ne jöjjön fel az agyamba és kezdjek el képzelegni, de a fizikai tüneteket még érzem.

a gyógyszer elhagyáskor voltak kisebb megborulásaim, amik olyan hirtelen jöttek, de szinte csak egy napig tartottak, viszont azok nagyon mélyek voltak, akár az öngyilkosság gondolatáig tudtam jutni egy-egy rossz gondolattól, apró eseménytől, és volt hogy ilyenkor ki is ütöttem magam bogyókkal, mert csak erre vágytam. Egy ideje már ezt sem csinálom, úgy érzem egyre normálisabb vagyok.

De talán azért mert most biztonságban érzem magam, és szeretve, és boldog életet élek (talán most ezt élem át mániásan?)

szóval még sok mindent nem értek. és félek mi jöhet még.

köszi kedvességedet, de akkor hogy kell a bipit kezelni, ha nekem egyáltalán az van?

kérdéseim:

1. Bipit szokták kezelni antipszichotikummal egyáltalán?

2. Bipik szoktak képzelegni? a hangulatváltozás okozhat képzelgést, paranoiát, vagy valami kevert betegségem lenne?

3. A bipolárisokon az életkörülmények változása javíthatja a helyzetet, hogy ha nincs semmi bizonyatalanság, félelem, akkor tud akár teljesen normálisan is viselkedni?

4.egyáltalán a rendes bipolaritást hogy kell kezelni, milyen gyógyszerekkel?

5. gyógyszermentesen lehet kockáztatni, vagy majd megint előtör rajtam valami?

ha tudnám 100% hogy bipoláris vagyok, és azt a megfelelő kezeléssel kezelnék, benne lennék, hogy megtaláljuk a megfelelő gyógyszert, de jelenleg úgy érzem semmiben sem vagyok biztos. csak abban, hogy meg akarok gyógyulni, vagy legalább tünetmentessé, élhető életvitelűvé akarok válni.

nekem nincsenek ilyen változó időszakaim. mondhatni teljesen kevert az állapotom. Úgy fogalmaznék, hogy egy értelmetlen életet élek át amit küzdelmesnek és nehéznek tartok gyerekkorom óta, és ezt akarom leplezni életvidámsággal, jókedvvel, pozitív emberképpel, de az egész egy nagy megjátszás, mert belül sírok, és semmi értelmét nem látom az életnek. MIndemellett állandóan szorongom, talán pont a magamra erőltetett mejátszás miatt. De úgy igazán sosem voltam depressziós szerintem, mert mindig ellepleztem ezzel az üres pörgéssel, ami inkább ilyen fájdalmas jókedv, keserű pörgés, és nagyon megterhelő. ezért nem vagyok benne biztos, hogy ez bipoláris zavar, de ha nem az, akkor ez mi?

vagy milyen fajtái vannak a bipoláris zavaroknak? ez lenne az egyik fajta?