Milyen a falásroham?

Nálam olyan, hogy nincs már jól működő éhségérzet. Egyszerűen egy olyan állapotban leszel helyette, hogy érzed, hogy folyamatosan tudnál bármennyit enni, és ha erre van lehetőséged, meg is teszed. Az evés egy olyan örömforrás lesz, aminél Te nem tudsz a többi emberhez hasonlóan a normális mennyiséggel/alkalommal/minőséggel megelégedni, hanem elkorcsosultan, kifordultan több kell a megelégedéshez, erősebb impulzusok ugyanahhoz a megnyugváshoz...

Nem tudsz odafigyelni másra evés közben, gyorsabban eszel, a gondolataid ekörül forognak. Ha megzavarnak, nem tudsz a másik emberre koncentrálni, az agyad valójában a következő falaton fog rugózni.

Valóban nem jó dolog az anorexia. Ezért nem.

Nem azért a szakaszért rossz - igazán -, amikor sovány az ember és nem eszik. Hanem mert az ételhez, élethez való viszony el fog korcsosulni. Az a szakasz lesz kiábrándító, amikor anorexia után ismét elkezd enni az ember.

És a test sem fog talpra állni belőle.

Az én esetemben még az is jobb lett volna, ha hagynak éhen halni. A vége nem lett volna fájdalmas, mert kezdtem már megtalálni azokat a praktikákat, hogy hogyan maradjak napi 100-200 kCal alatt úgy, hogy úgy érezzem, finomat eszek, nem csak pl. 1-2 szem szőlőt, s minél jobban elfedjem, hogy szenved a testem. Akkor még ezzel legalább a célom is megvolt, ami napi szinten tartotta bennem a lelket.

Most a volt önmagam árnyékának árnyéka maradtam már csak.

✝️