Reménytelennek érzem az életem, nem tudom el se képzelni, hogy valaha jól érzem majd magam. Mit lehet ilyenkor tenni?

Iszonyatosan szorongok mindenen, baromi fárasztó és akármennyire póbálom átkeretezni a gondolataimat, minden nap jön valami, amin borzasztóan beszorongok. Jártam egy ideig pszichológushoz és segített is kicsit, már voltak teljes napok, amikor egész jól voltam, de sajnos muszáj volt abbahagyni a terápiát. Most a húszas éveim közepén járok és kezd foglalkoztatni a jövőm és nagyon lehangol, hogy nem látok semmi pozitívat. Még nem volt párkapcsolatom senkivel, ráadásul introvertált leszbikusként nem is látok rá esélyt, hogy valaha lesz. Amikor el próbálom képzelni az éltetm, magányosnak látom magam és kb azt várom hogy a testem mikor adja meg magát, hogy több szorongást nem tud eltűrni. Úgy érzem, semminek semmi értelme, nincs motivációm semmihez és minden pozitív és bátorító mondat vagy gondolat csak idegesít és hatástalannak érzem őket. Hogy lehet átlendülni egy ilyen állapoton?