Normális történetek ezek egy gyerek életében?

HA NEM ÉRDEKEL, MERT HOSSZÚ, NE OLVASD EL, ÉS NE PAZAROLD AZ IDŐD, HOGY KOMMENTELSZ, HOGY EZT NEM OLVASOM EL.

Sajnos a legtöbb sérelem, amit én annak éltem meg, már elfelejtettem. Vagyis nem emlékszem már rájuk aktívan. Néha eszembe jutnak, de ha mindent fel kellene sorolnom, akkor nem menne. De itt egy pár példa, amire kíváncsi lennék, hogy vajon ezek normális, egészséges reakciók e mind a gyerek, mind a szülő részéről.

Emlékszem, hogy apa kocsijába nem lehetett koszos cipővel beülni, le kellett vennem és a csomagtartóba kellett raknom. Főleg amíg újak voltak az autók. Nos történt egy olyan, hogy egy gyerekkori barátomnál voltam, és szüleim jöttek értem. Már mentünk le az utcán a kocsihoz, én pedig kavicsokat rugdostam. Mivel adhds vagyok (sajnos nemrég lett diagnosztika, gyerekkoromban az összes pszichiáter pszichológus félrediagnosztizált), tisztán emlékszem, hogy teljesen el voltam merülve a gondolataimban, és ha felgyulladt volna mellettem egy autó az se tűnik fel nekem. A kavicsot egyszer messzebb rúgtam, természetesen véletlenül, és apa kocsiját eltaláltam. Egyből kizökkentem, és tisztán emlékszem, hogy összerándultam, teljesen ledermedtem, és nem mertem hátranézni, de hallottam ahogy anya súgja apának hogy jaj szegény, ezzel a majdnem elnevetve magát hangsúllyal, apa meg először ideges volt, de aztán erre ő is elnevette magát.

Szóval szerintetek egy 6 7 éves gyerektől ez normális reakció, hogy összerándul, mert tudja, hogy most torkaszakadtából le lesz üvöltve a feje? Ebben az esetben nem így lett szerencsére.

Óvodás korban rendszeresen bújik el a kertben amikor tudja, hogy most nem az anyja, hanem az apja megy érte, sőt, még szól is, egy óvodás társnak, hogy nézze a kerítésnél hogy mikor érkezik, és intsen, mert akkor elmegy mégtávolabbi helyre elbújni.

A szülők elváltak, amikor pedig jön az apa a gyerekért, az rendszeresen elbújik a ruhásszekrényben vagy az asztal alatt.

15-6-7-8 éves korában is még úgy üvölt a gyerekkel, hogy az egész utca hallja, ha valami nem úgy van, ahogy azt az apa akarja. Példák. 15 éves gyerek pszichiátriára kerül, önveszélyes kijelentések miatt. Megérkezéskor még nincsen hely a pszichiátrián ezért a szomszédos osztályra kerül egy pár óráig amíg lesz ágy, ami cukorbetegeknek van. Itt a gyerek ki se akar pakolni, mert mindjárt átmegy 2 hétre a rendes helyre, de természetesen már az apa emeli fel a hangját, hogy pakolja ki a ruhákat a gyerek a szekrénybe. Jön valami nővér, és közli, hogy foglalkozás lesz a szomszéd teremben, ahol a betegek összeülnek. Valamiért ekkor a szülők kimentek, de aztán amikor visszaérnek, az apa látja hogy a gyerek ül az ágyon még mindig. Felemelt hanggal már kérdezi, hogy miért vagy még itt? Hol lennék? Kérdezi a gyerek. A szomszéd teremben ahol a foglalkozás megy. Mondja a gyerek, hogy az nem neki van, meg minek menjen, úgyis mindjárt átkerül a rendes osztályra ahol lennie kell. Erre elkezd az apa üvölteni, hogy őt nrm érdekli, azonnal menjen a többiekhez és vegyen részt, mert ezt mondták a nővérek. Mondja a gyerek, hogy de nem is kötelező, azt mondták. Itt torkaszakadtából üvölt már, hogy most azonnal keljen fel. Természetesen így is tesz, az akarata a szülőnek végbemegy a terrorral.