Hogy lehet nem mindig azon gondolkodni hogy egyszer meghalunk?

Hány éves vagy?

Én ezen 24-26 éves korom között kattogtam napi szinten, ahogy korosodik az ember (55-60-65)kinél hogy, fokozatosan kezd felkészülni a halálra, egyre kevesebb bennük a félelem.

El kell fogadni.

Amikor látom a nagyszüleim ahogyan egyikük évekig ágyhoz láncolva a halálért könyörög, míg másikuk keni a falra az ürüléket és másik kettő borzalmas kínok között halt meg rájövök, hogy nem a haláltól kell félni hanem attól, hogy végig fájni fog.

Természetes dolog a halál, mindenkivel megesik. Az a fontos, hogy amíg élsz mit csinálsz. Szomorú vagy boldog emberként élnél inkább? A halálban már minden mindegy lesz, a boldogságodat addig kell megkeresd!

Fiatalon én is kétségbeestem a halál gondolatán, nem bírtam szabadulni tőle. Aztán akkor jött be az internet, meg a különféle rotten.com, snuffx, később a napihalál... ott láttam, hogy meghalni mennyire egyszerű, pazarlás, de ami a legrosszabb benne, hogy csak egyszer lehet. Növények és állatok elbontanak téged, beépítenek a saját életükbe. Halottként már nem számítasz, jelentéktelen leszel, eltűnsz örökre.

Élni mindenképp érdemes, mert csak egyetlen lehetőséged van.

Azt még hozzá kell tegyem, hogy az ember mindig abban lesz a legrutinosabb, amit a legtöbbet gyakorol. Ha a halálra gondolsz, úgy majd az jut eszedbe mindenről, azzal kapcsolatosak lesznek az agyad bejáratott "útvonalak". Elég haszontalan szakértelem, nemde?

/00:23 voltam/