Depresszióba estem, elég erős öngyilkossági vágyam van. Mit tegyek? 19F

Úgy érzem, nincs más kiút. Én nem tudok ilyen tudattal élni. Sosem leszek az aki, sosem leszek egészséges ember.

Rengeteget bántalmaztak kiskoromban, iskolában, sosem volt szerető családom, rengeteget nélkülöztem. Nehéz az életem, és tény, hogy ennek mindjárt vége, hiszen ha leteszem az érettségit, igazából szabad vagyok, de nem tudom... Nem látok sok reményt arra, hogy boldog leszek utána.

Ha megölném magam, nem hiányoznék senkinek. Barátaim nincsenek, és az utolsó legnagyobb törést pont ez okozta. Nyár elején összebarátokoztam valakivel, 2 hónapig nagyon jó barátom volt, de mivel én Kelet-Magyarországon élek, ő pedig Tatabányán így a találkozásokat nehezen tudtuk kivitelezni. Nagyon sok közös van bennünk, de manapság már ő is leszar, pedig mindketten élveztük egymás társaságát. Nincs kedvem ilyen tudattal élni, hogy például a most közelgő 19. szülinapomat, a szilvesztert is egyedül töltöm. Az is fáj, hogy én már mindent beleadtam a barátságunkba, mindig kerestem probáltam rajta segíteni ha úgy volt, erre azt kaptam vissza, hogy nem tud a létezésemről se, mert már belefáradtam az állandó nyomulásba.

Van egy nő, aki mindig segít rajtam, mert ismeri az életem, ő azt mondja, ne adjam fel, hiszen mindjárt vége, de nem, nem lesz vége. Félek az emberektől, depresszív gondolataim vannak, szeretethiányos vagyok...