Minden öngyilkosságot depresszió előz meg?





Igen, van olyan, hogy "mosolygó depresszió", amely esetben a környezet többnyire nem sejt semmit.
És valóban, nincs minden öngyilkosság előtt depresszió, pl lehet egy súlyos trauma is. Meg lehet más pszichózis is, hallucináció, pánikroham, stb.










Biztosan nem...
Ugye nem kell említenem a Mei Ji restauráció előtti időszakot, annak szokásait?
Jól lehet, ez nem ma van, de az időre vonatkozóan nem volt egyértelmű jelzés.





Én azért még azt is hozzátenném ehhez a kérdéshez, hogy magam is játszadoztam az öngyilkosság gondolatával, koránt sem játékból, hanem halálosan komolyan 12-13 évesen jó régen és csak egy hajszálon múlt, hogy mégsem tettem meg végül. Bár nem ez a saját történetem motiválta a kérdésem kiírását ide, de eszembe jutott ez a válaszokból, hogy vajon jelenti-e így egyértelműen azt az én esetem, hogy kiskamasz koromban már depressziós voltam vagy nem feltétlenül?
Miután a harmincas éveimben ez a problémamegoldási mód újra fölmerült bennem, sőt, egy lépéssel még közelebb is kerültem a tetlegességig, nyertem is beutalót pszichoterápiára, azaz pszichológushoz, bár meg volt a lehetőségem, hogy pszichiáter kezeljen gyógyszerrel is, de ezt csípőből visszautasítottam, ott elmagyarázta nekem a terapeutám, hogy az önpusztítás természetellenes, ergo aki saját magát bántja vagy meg is ölné, az nem egészséges.
Aki nem egészséges, az beteg, nem? Mentálisan, ugye, lelkileg. Na, de mi más oka lehet az öngyilkosságnak, ha nem depresszió?
Egy tragédia szerintem csak akkor vezethet öngyilkossághoz, ha tényleg már korábban is lappangott a depresszió az illetőben, nem?
Vagy tanulás hiánya az oka, hogy nem tanult az illető elég problémamegoldó módot a szüleitől, de ez mégsem depresszió? És ha a depresszió is csak egy tanult viselkedés végül is...?
Elmélkedem...
Arról is hallottam már, hogy újabban nem verik nagy dobra, azaz nem publikálják, ha valaki öngyilkosságban halt meg, mert az ilyen hírek után mindig megugrik az öngyilkosok száma, mintha egy hír csak feljogosítaná az ingadozókat, hogy az is járható út. Nem tudom, hogy ez így van-e, de van sajnos logikája...
Én pl. véglegesen elköteleződtem az élet mellett a terápiám során, szóval az én terápiám sikeres volt szerencsémre, pláne, ha azóta sokkal nagyobb távolságot tartok magam és a sötét gondolatok között, eszembe sem jut, és ha mégis, pl. most is erről elmélkedve, a távoli múltam része, megtaláltam azokat a dolgokat, embereket, ügyeket, amelyekért-akikért élnem érdemes, úgyhogy mindenki másnak is sikerülhet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!