Ezek alapján szerintetek is figyelemzavaros vagyok?

A legfőbb probléma egész életemben, hogy képtelen vagyok koncentrálni, de ez így elég tág, inkább pontokba foglalom, hogy mi az, amik szerintem figyelmzavarra utalnak.

- sosem voltam jó tanuló, mivel nem tudtam tanulni, képtelen voltam odafigyelni a tananyagra huzamosabb ideig

- szeretek olvasni, de legfeljebb 30 percet tudok, utána kell szünet, hogy tudjam folytatni, szintén koncentrációs problémák miatt

- gyakran elbambulok

- nehéz másokkal szemtől szemben beszélgetni, mert elveszítem a fonalat néhány perc után

- munkahelyen ha kapok feladatot, azt mind le kell írjam utólag, mert elfelejtem és/vagy nem tudom rendszerezni

- nem tudok rendszerezni, csapongó vagyok, feladatok gyűlnek aztán jön a pánik

- nem tudok tervezni, spontán vagyok mindig

- munkahelyen ha pl épp csinálok valamit, pl egy kimutatást, gyakran fogom magam és elkezdek híreket olvasni inkább, pedig iszonyú sürgős lenne az a kimutatás, de elveszítem az érdeklődést és kell az új impulzus

- feladataimat, időmet nem tudom beosztani, halasztok, csúszok rendszeresen

Gyakorlati példa, reggelem: ébresztő szól, kinyomom. 5 perc és újra, kinyomom, de ekkor már nehezedik rám a felelősség súlya így mérlegelek, hogy 5 perc + alvás megéri e kockáztatni az egzisztenciámat. Nem, de mindegy, mert már késéssel kezdem a napot. Megmosakszom, közben mélázok, hogyan úszhatnám meg a legkevesebb energiával a napot. Wc. Döntésképtelenség a nagy dolog iránt, végül úgy döntök, hogy a munkahelyen intézem, de ekkor már eltelt annyi idő, hogy itthon is belefért volna. Kézmosás, bambulás, fogmosás, közben fogkefével a számban elkezdek összecuccolni a hátizsákba. Hiába, mert a fele dolgot lehagyom, újra körbe kell mennem a lakásban. Ekkor már masszív késésben vagyok. Hűtőt 2-3x kinyitom mire kitalálom, hogy mit egyek aznap, amit aznap aztán megbánok, mást kellett volna. Öltözködés, kabát, hol a kocsi kulcs, franc tudja. Nagy nehezen megvan, a lakásban már világít az összes lámpa. Bezárok, elindulok majd vissza, hogy az összes lámpát lekapcsoltam e. Bénázok a kocsival, majd végre elindulok. Azzal próbálok időt nyerni, hogy sietek, nyomom neki, de ez csak plusz és felesleges fékezésekhez, szituációkhoz vezet. Megérkezek, becsekkolok, de a kocsiban hagytam a telefont. Vissza. Elindulok újra majd megint vissza, mert bepánikolok, hogy nem húztam be a kéziféket. Nem érdekel, kizárok mindent, majd megérkezem jó negyedórás késéssel, megint. Főnök tajtékzik én meg ígérem, hogy holnaptól másképp lesz. De nem lesz. Ez egy reggeli órám.

Szerintetek? Szüleim sose vittek pszichológushoz, de valami tutira nem kerek.