Ez figyelemzavarra utalhat?

Mostanában nagyon sokszor eszembe jut, hogy vajon lehet valamiféle enyhébb figyelemzavarom (nem ADHD, mert hiperaktív biztosan nem vagyok), vagy ez szimplán csak a mai felgyorsult világnak a mellékhatása nálam?

Szóval a „tünetek”:

- Nagyon sokszor az van, hogy itthon egyszerűen képtelen vagyok leülni a fenekemre az íróasztalhoz és tanulni. Akkor is, ha amúgy érdekel a dolog. Az iskolában ezzel nincs/nem volt problémám, persze előfordul néha, hogy nagyon unalmas az óra és alig várom, hogy vége legyen, de ott általában tudok figyelni, nincs bajom. A másik meg, ha le is ülök tanulni, nem bírom csak a könyvet vagy a gépet nézni és memorizálni, hanem valamit csinálnom kell közben. Vagy írnom kell, vagy hangosan fel kell mondanom, vagy járkálnom kell (ezt csak akkor tehetem meg, ha már megírtam a jegyzetet és nem új az anyag), vagy a tollat kell birizgálnom. Ez órán is így van, hogy valami kell a kezembe, nem tudok csak úgy ülni, általában a tollamat vagy a gyűrűmet piszkálgatom.

- Suliban főleg matekórákon sokszor voltak figyelmetlenségi hibáim. Nem azért rontottam el a feladatot, mert nem tudtam kiszámolni, hanem azért, mert rosszul másoltam le a feladatot, összeadás helyett összeszoroztam, lehagytam egy zárójelet, ilyenek. A matektanárom sokszor mondta, hogy nem vagyok elég precíz, figyeljek oda jobban. Néha szövegértéses feladatoknál is előfordult hasonló, de az leginkább általánosban, pl. a magyarérettségimen a szövegértés nagyon jó lett. Most éppen a kreszt tanulom, ott is előfordult már párszor az ilyen modulzáró teszteken, hogy nem azért jelöltem meg a rossz választ, mert nem tudtam, hanem mert nem figyeltem a részletekre.

- Jellemző, hogy mindenbe belekapok, nem csinálom végig a dolgokat. Kiskoromban is játszottam valamivel 10 percig, utána már vettem elő a másik játékot. Nem bírok végignézni egy filmet sem, mert megunom, akkor is, ha amúgy tetszik, ezért jobban szeretem a sorozatokat, mert ott rövidebbek a részek. Olvasni nem szoktam, nem is kifejezetten szeretek, regényeket pláne nem nagyon olvasok, egyszerűen erre is „képtelen” vagyok, nem tudom megcsinálni azt, hogy leülök és fél óráig csak olvasok, mindig megunom, félbehagyom, elkezdek mást, utána már nem emlékszem rá. Nyelvszakos vagyok az egyetemen, van egy irodalmi órám, utálom, mert mindig el kell olvasni valamit, én meg ezzel nagyon küzdök. Korábban is volt olyan, hogy olvastam egy kötelező olvasmányt, hiába olvastam el már mondjuk X oldalt, nem tudtam volna felidézni, miről szólt, mi is történt.

- A felelősségvállalás nekem sem az erősségem, vagy hogy is mondjam. Magamért vállalok felelősséget, figyelek másokra is, de nagy felelősséget nem akarok a nyakamba venni soha. Nem vagyok még abban a korban, hogy gyerekem legyen és nem is szeretnék, de akkora felelősséget soha nem mernék bevállalni. Egy hosszútávú, komoly kapcsolat gondolata is picit megrémiszt.

- Sokszor ilyen hétköznapi szituációkban annyira türelmetlen vagyok, hogy hihetetlen. Tiszta ideges vagyok, ha elhívják a liftet és nem bírom kivárni, amíg jön, szintén ilyen szituáció a villamost várni, megvárni, amíg a piros lámpa zöld legyen, megvárni, mire elinduljon a villamos a megállóból stb. A sorbanállást is gyűlölöm.

- Többször is észrevettem, hogy borzalmas a rövidtávú memóriám. A hosszútávú jó, emlékszem olyan dolgokra, hogy pl. 7 évvel ezelőtt egy bizonyos eseményen mit viseltem vagy egy évvel ezelőtt ki mit mondott, de többször is előfordult már, hogy apám megkérdezte, mit csináltam a hétvégén és hirtelen nem jutott eszembe, totál hülyének éreztem magam.

- A halogatás valamennyire jellemző rám, de nem durván. A tanulásnak, sulis feladatoknak időben nekiállok, inkább takarítást vagy nagyon sz.r tantárgyakra való tanulást szoktam tologatni, hol többet, hol kevesebbet.

DE! Nem vagyok szétszórt (egyszer-egyszer elfelejtek, otthagyok valamit helyeken, de nem gyakori), be tudom tartani az időpontokat, alapvetően jó az időbeosztásom, jó a szervezőképességem, ezekkel nincs gond, ahogy akkor sem kalandozik el a figyelmem, ha másokkal beszélgetek, tudok rájuk figyelni. Nem vágok mások szavába, csakis anyukámmal történt ilyen, hogy többször is rám szólt, hogy várjam már végig, amíg befejezi.

20L