Mit tegyek akkor, ha én nem vagyok ebbe a világba/életbe való?

Mint az az életem során tanúbizonyságot nyert, én nem nagyon illek bele ebbe a világba/életbe. Hétköznapi állásokra alkalmatlan vagyok, azokat a dolgokat amikhez meg valamennyire értek (és elég minimális ez) az meg nem munka, legalábbis nem hirdetik meg mint állás és nem fizetnek érte. Az iskolarendszerbe se illek bele, nem a jegyek vagy ilyesmi miatt, hanem magába a rendszerbe nem vagyok való, mindemellett azok a dolgok amikhez minimálisan értek olyan szakiskola/egyetem nincs, mikor másoktól kérdeztem hogy hogyan kéne elindulni xy pályán akkor azt a választ kaptam hogy "beszéljek emberekkel", azt a suggallást belegyúrva hogy amúgy nekem kéne kitalálnom a semmiből hogy honnan lesznek ehhez kapcsolataim, és hogyan és mit kéne csinálni hogy sikeres legyek.

Nem találom meg a közös hullámhosszt az emberekkel, legfeljebb csak részlegesen, és nehezen megy az emberekkel a hosszútávú kapcsolatok kialakítása (melyet főként annak tudok be, hogy biztos elrontottam valamit, de mivel nem vagyok gondolatolvasó és mások nem hajlandóak közölni hogy mit vétettem és mivel javíthatok rajta, így az esetek nagyrészében megszakad a kapcsolat). Azt vettem észre, hogy igazából a világ nagyszerűen megvan nélkülem, én meg nem illek bele a világba. Nincs nagyon mit csinálnom az életben, mert ami közösségileg hasznos lenne arra nem vagyok alkalmas, ami meg szabadidős dolog lenne akkor meg az emberek közé nem illek bele. Persze, lehet szociálisan/mentálisan vegetálni, de meddig? Mikor lesz az hogy megtalálom a helyem ahova beillek? Mikor jön el az a rész, ahol úgy érzem hogy igen, ez az életem értelme, és ez a dolog az ami miatt érdemes élnem? Az öngyilkosság/eutanázia persze a lehetőségek listáján a legutolsó helyen szerepel és minden egyéb előtte áll, de a lista már egészen karcsú, és ha a jövőben a listán egyetlen ki nem próbált tétel marad, akkor az az egy dolog lesz az első helyen. Már jónéhány dolgot megpróbáltam amivel kezdhetnék végre magammal valamit, megpróbáltam különböző társaságokba csatlakozni, emberekkel ismerkedni, eseményeken résztvenni, hobbikat kipróbálni, illetve azokon keresztül emberekhez kapcsolódni, megpróbáltam csinálni valamit amiben csak én vagyok jó az ismerősi körömben hogy azzal próbáljam esetleg lenyűgözni a környezetemben lévőeket (sütés, és mások többnyire pozitív véleménnyel vannak erről és ezt értékelem, de valahogy nem jött rám az a beteljesülés érzés, hogy van értelme léteznem és csinálnom a dolgokat), sőt, még a klisés filmekben látható "elköltözök, nevet változtatok, senkivel nem tartom tovább a kapcsolatot a régi életemből és új életet kezdek új emberek között" dolgot is megpróbáltam mikor Budapestre költöztem, mérsékelt sikerrel. Családommal nagyon rossz a kapcsolatom, és nem is kívánom velük tartani a kapcsolatot soha többé, jó hogy elköltöztem. Romantikus életem nincs - mivel aromantikus vagyok így kereken nulla - , így ez se nagyon lehet az életem egyik célja/hajtómotora/katalizátora. A vallások sajnos nálam nem működnek, még azokba se illek bele, hogy valami vallási értelme legyen az életemnek. Semmit nem értem el életem során amire építeni tudnék vagy egyáltalán megemlíteni tudnék egy hétköznapi beszélgetés közben, és még csak olyan képességeim sincsenek amit mindenki hangoztat mint "kreativitás", "problémamegoldó kézség", "látni a nagy képet", "észrevenni az apró jeleket és összefüggéseket" meg miegyéb amire mások szoktak támaszkodni, no meg persze követelmény álláskeresésnél. Bezzeg a logikához és az érveléshez meg rendkívül ragaszkodom, két dologhoz ami csak visszahúz az életben, sőt, egyszer valaki mondott valamit, megkérdeztem tőle hogy "Miért?", aztán megkaptam tőle hogy minek akarom én mindenről tudni hogy miért és megérteni...

Van amikor látom hogy emberek akikkel jóban vagyok jó kapcsolatot ápolnak olyan emberekkel akikkel én nem, és ez sokszor nagyon rosszul esik, mert rengetegszer úgy néz ki, hogy mások tökéletesen jóban vannak mindenkivel, csak nekem vannak problémáim az emberekkel jó kapcsolatot ápolni. Van amikor rosszul esik az is, hogy egyes embereket (akiket személyesen ismerek, ismeretleneknél nem) látom hogy elértek valamilyen közösségi/szociális teljesítményt (legyen ez akár eseményszervezés, részvétel, közös projekt, vagy hasonlók), aminek az elérése számomra elképzelhetetlen, nekik meg csak egy alapvető dolog hogy az ilyen dolgok mennek nekik, hogy emberek között, emberekkel gördülékenyen interaktálva...

Aztán most itt állok egy egészen fiatal srácként, 0 támponttal hogy mit is kéne kezdeni magammal (meg hogy egyáltalán vagyok-e valamire alkalmas), 0 valaha elért sikerrel vagy bármivel, és 0 indokkal hogy amúgy miért kéne lennem mikor minden és mindenki tökéletesen megvan nélkülem, meg amúgy se illek be sehova és senki közé. Persze, ilyenkor kapom a válaszokat hogy "találd meg hogy miben vagy jó!" meg "az életed értelmét neked kell tudni!" meg egyebek, de hogyan? És mi van ha semmiben nem vagyok jó és nincs értelme az életemnek? Mit kéne tennem?