Hétköznapjaimban, szorongató helyzeteimben annyira elvisz a pánik egy másik világba. Nem vagyok magamnál, örülök, hogy túlélem a helyzeteket. Mit tegyek?

Tényleg csak a túlélésre tudok gondolni, hogy ne essek össze, hogy hányjak oda a másik elé, hogy ne lássák, hogy rosszul vagyok, annyira kell koncentrálnom. Ez minden energiámat elviszi. Már nem szedek gyógyszert, de amikor szedtem, akkor meg vagy elálmosított( és azért nem tudtam figyelni) vagy pedig annyira megindította a nyelvemet, hogy a hatása után szégyelltem magam és máshogy is viselkedtem gyógyszer szedése alatt.