Hoarder (lomokat felhalmozó) a családban. Mit lehet tenni?

Befizettem anyámat wellness hétvégére. Amíg odavolt kiselejteztük a lakást. Örjöngve sírt, mindennek lehordott, nem beszéltünk hetekig. Viszont így a 40 év alatt felhalmozott cuccoktól megszabadult a lakás és még egy tisztasági festést is csináltunk. A hátralévő életében már nem tud 40 évnyi cuccot felhalmozni.

Drasztikus és undorító amit csináltam, de más nem segített. Évekig mondtuk neki, hogy ez nem jó, segítünk, ne csinálja, süket fülekre találtunk, pont mint te.

Semmit. Anyósom is lyen. Amikor költözött fél évig emberi állapotok voltak, aztán újrakezdte.

2 szintes, 7 szobás házban az az egy szoba lakható, amiben ő él.

A többi lomokkalvan tele.

El kell költözni, amint lehet.

A gyűjtögetés egy személyiségzavar, a kényszerbetegség egy formája. Gondolom nem fog anyukád kognitív viselkedésterápiára eljárni évekig.

Azt lehet csinálni, amit a 2. írt, amikor nincs otthon, kidobálni az összes szemetet. Toporzékolni fog, aztán megnyugszik és kezdi előlről.

Vagy ha megoldható, el kell költözni.

Ezt a mentális betegséget csak a beteg maximális együttműködésével lehet kezelni, akkor is csak kis mértékben. Mondanom sem kell, hogy a betegek nem tekintik magukat betegnek (ez is az állapot része), ezért nem is működnek együtt.

Én azt hittem majd motiválja, hogy az unokáit lássa, hogy ott tudjanak aludni, hogy vele tudjanak lenni.

Nem így történt. Az elmúlt 20(!) évben 1x sem tudott senki ott aludni nála, mert egyetlenegy szobát sem tudott lakhatóvá tenni, három karácsonyi délutánt töltöttünk ott mindösszesen, azt is totál diszkomfortban,kvázi letakart lomok között.

#3as voltam

Mi panelba költöztünk 2013-ban. Az alattunk lakó volt ilyen felhalmozó. Mi ráhívtuk a katasztrófavédelmet,és tűzveszélyre hivatkozva kipakoltattuk a szemetét. Az erkélyen is a korlátig ért a szeméthalom.

Azóta nem igazán szeret minket 😉, de a probléma megoldódott. Legalábbis amennyit érzékelünk belőle. Hiszen a lakásába nem látunk be,csak az erkélyére.