Hogyan tudtál kigyógyulni a depresszióból?

Jó magam 167-kilós voltam 45/F-létemre majd jött az Isteni szikra lefogytam 105-re 5-év alatt.

És eltűnt a depresszióm, és vele együtt a pszoriázisom is .

Én így !

Én is kb így vagyok, ha gondolod beszélgethetünk.

29l

Kis trükkök javítanak az állapotomon. Pl. mondták, hogy a depisek rengeteget agyalnak magukon. Mostmár, ha észreveszem magamon, erőltetem, hogy kifelé figyeljek, mert úgy sincs semmi új abban, amin pörgök, így hát nézem a fákat, a nőket, a színeket. A másik tipp: előre le kell szervezni élményeket, találkozókat barátokkal, és akkor már aznap nem mondhatom le ezeket és megtörténnek, ebből pozitív élményeket szerzek, amik ellensúlyozzák a rossz gondolatokat, emlékeken való rágódás súlyát.

Korb könyve is jó (Felfelé a lejtőn), ahol írja pl. hogy a mély, hasi részbe szívott levegő lenyugtatja a szimpatikus idegrendszert. Az nem tudom mi, de ha jön a kétségbeesés, akkor szoktam alkalmazni és segít, megúszom a nyugtatót. Meg ilyenek. Ha gondolod írhatsz, ha tudok segítek.

49f

A pszichiáter és a gyógyszer önmagában nem elég, mert ők nem elmúlasztják a betegséget, csak megpróbálják a tüneteit tompítani, kémiailag ellensúlyozni. A gyógyszeres kezelés mellett nagyon fontos pszichológussal is dolgozni a problémák lélektani feldolgozásán, megoldásán és hogy vissza tudj találni a régi önmagadhoz - vagy legalább megtanulj együtt élni azzal az újjal, akivé váltál, mert egyáltalán nem biztos, hogy képes bárki újra korábbi önmaga lenni, hiszen egy csomó változáson és jobb esetben fejlődésen is keresztül megy, ezért korábbi önmaga soha nem lesz. Ezt viszont még egészségesen sem mindig könnyű feldolgozni, egy pszichés betegséggel még nehezebb. Ilyenkor (de máskor is) sok esetben még a legkézenfekvőbb dolgok sem mindig nyilvánvalóak az embernek saját magával szemben. Egy külső segítő, pláne ha megfelelően képzett is, iszonyú sokat tud segíteni abban, hogy könnyebben menjen a talpra állás.

Akár kisebb, akár komolyabb testmozgás nagyon sokat tud segíteni. Ha csak sétálni, vagy bringázni elmész, vagy otthon tornázol, vagy csak takarítással mozogsz, már az is nagyon sokat tehet a hangulatod javításáért.

Persze a depresszió pont abban akadályoz leginkább, hogy bármit is csinálj, mert elveszi a kedved mindentől, akár konkrét fizikai fájdalmat érzel tőle, bármit is kell csinálnod és legszívesebben ki se kelnél az ágyból, mert úgy valamivel elviselhetőbb a létezésed.

Csakhogy pont ez a nagy csapda a depresszióban, hogy minél inkább átadod magad neki, annál nehezebb legyőzni. Minél inkább sikerül rajta erőt venned, hogy mégis csinálj valamit, minél inkább el tudod terelni a figyelmed arról, hogy mennyire nincs kedved semmihez és minél inkább rá tudod venni magad, hogy csinálj bármit, annál inkább sikerül kijönnöd a depresszióból. Nyilván a betegséged súlyosságától is függ, hogy mennyire megy nehezen. Ahogy a saját eltökéltségedtől és motiváltságodtól is függ, hogy mennyire tudsz erőt venni magadon a depressziód ellenében. Ha elfogadod, hogy a depresszió erősebb és ezért meg sem próbálsz akaraterővel szembe szállni, akkor sokkal nehezebb lesz legyőzni. Ha elfogadod, hogy nehéz lesz, de nem lehetetlen és küzdesz ellene, akkor csak néha nem megy, máskor viszont sikerrel jársz és máris jobb lesz valamivel. Ezek a kis sikerek pedig egyre több muníciót jelenthetnek az egyre gyakoribb és egyre nagyobb sikerekhez. A szakember pedig irtó sokat tud segíteni benne, hogyan tudod ezeket a sikereket minél könnyebben és gyakrabban elérni.