Csak nekem vannak olyan félelmeim a gyógyszerrel kapcsolatban hogy valóban hatni fog és emiatt ostorozni fogom magam hogy miért nem kezdtem el előbb szedni?

Hogy mért nem kezdtem el előbb?

Amikor még bizonytalan voltam, hogy mivel állok szemben, akkor senki sem látta úgy, hogy orvoshoz kellene mennem a problémáimmal. Később, amikor egyértelműbbé vált, egy online teszt szerint súlyos depressziós voltam (ez nyilván nem diagnózis), akkor már tudatos döntés volt, hogy más megoldást próbáltam keresni. Ha hamarabb mentem volna vele orvoshoz, nem tudom, hogy mi lett volna. A gyógyszerek talán összeszedtek volna, de az önismereti munkát nem lehet elspórolni, amit végigcsináltam.

Félelmem nincs, nem volt. Inkább csak bánom, viszont nekem összetettebb, hogy miért nem kértem segítséget

1.nem volt olyan durva akkor még a szorongásom....bár volt, de én nem ismertem fel.

2.a hangulatingadozásom jobban lekötött, meg fogalmam nem volt mi a baj, amiért segítséget kellene kérnem

3. pszichiátria szóba se jött nálam sok éven át, pszichológushoz akartam eljutni, de nem volt rá pénzem, tb-sben meg nem bíztam egyáltalán. (családban anyám mentális beteg, és ő általa rossz benyomásom lett a tb-s mentális betegellátásról)

4. nem tudtam felmérni jól, hogy nagy baj van, igazából midnig is voltak hangulatingadozásaim stb nekem megszokott volt meg a szorongás is, meg inkább magamat büntetem, minthogy megértő legyek. nekem se mondta senki h menjek el segítséget kérni. Hiába pedig sokat ventáltam egy barátnőmnek, meg más is tudta baj van, olyan ember akit még ösztökéltem h forduljon pszichológushoz.

Végül én kértem beutalót, segítséget magamtól, mikor full tönkrevágott a szorongás, meg már mindentől féltem és úgy éreztem belehalok a szorongásba.

Öszintén én kicsit neheztelek a környezetemre, mert tudom én mindenképp figyelnék a másikra, és ha azt látom baj van, egyedül nem képes, akkor szólnék neki, hogy jó lenne tenni ez ellen valamit, ha nincs pénze akkor tb-vel. Szarügy de ez a tüske sztem bennem marad.

Sajnálom, hogy most jutottam csak el, de látom az okokat, amik miatt nem jutottam el hamarabb. Azt is sajnálom, hogy csak elítéltem az itteni tb-s ellátást, mert nagyon nagyot csalódtam....rendesen jókedvvel megyek mindig kontrollra meg terápiára, sok értékes sorstársat is megismertem.

Gyógyszert illetően nekem az antidepi nem csodabogyó, szorongásra jó de a személyiségzavaromat nem oldja meg. De bánom, hogy a gyógyszer ellen voltam sokáig, rengeteget segített.

Egyébként neked Kérdező hh nem vették észre a betegségeidnek a tüneteit a barátaid, családod? A mánia kifejezetten az, ami feltűnik a környezetszámára!! Pont hogy a környezet veszi ezeket észre, és reagálnak rá, vagy hívnak mentőt, mert a beteg csak annyit vesz észre, hogy nagyon nagyon jó érzi magát, sok energiája van, végre nem depressziós.