Mennyire igaz az, hogy videójátékok játszása semmilyen mértékben sem ajánlottak, akiknek komoly céljaik vannak?
Több külföldi videót is néztem, ahol nagyjából azt mondták, hogy dopamin termelődik a videójátékokban elért sikerek miatt. Na most én pl. ez alól akkor valamilyen kivétel vagyok, mert sohasem a sikerek miatt játszok, hanem az atmoszféra, egy adott környezet magával ragad. Sohasem érdekelt, hogy jobb legyek, csak pl. érdekel pl. az I-II. világháborús környezet a játékokban.
Ami még jobban gondolkodóba ejtett, hogy azt is mondták ezek a "guruk", akikkel a nézőközönség nagyja egyetértett, hogy a legjobb semmilyen szinten játszani.
Ugyanis ha valakinek nagy céljai vannak, és napi 1-2 órát játszik este, akkor délelőtt és délután az agya így vagy úgy elő fogja rántani a videójáték témát, és szorongást vált ki, mikor ülhet a gép elé, és azon kattog majd az agya, hogy a következő célt mikor éri el benne.
Ettől függetlenül mindegyik elmondta, mindenkinek a saját döntése a játszás, ha valakinek már minden összejött, nincsenek nagy céljai, vagy megelégszik azzal a helyzettel, amivel van, akkor nem olyan vészes dolog, de ők ettől függetlenül a teljes ignorálás pártján vannak.
Ki hogy vélekedik erről? A pszichológiai részéhez nem nagyon értek, de elgondolkodtatott, ugyanis 30 éves férfi vagyok, sok tervvel, mert nagyon kevés amit eddig elértem, viszont én is játszom napi max 2 órát, mert ez idő alatt úgy érzem, minden szorongást ledobok, és utána is jobban érzem magam valamivel.
De én is erősen hajlok afelé, hogy töröljek mindent a számítógépről, csak kicsit úgy érzem, hogy ezt az egyedüli szórakozást is megvonnám magamtól - erre egyébként azt válaszolták a videókban, hogy kvázi "hülyeség" ez a szórakozási igény, a való életben való legkisebb mértékű folyamatos fejlődés mindent kielégít, és nem lesz igénye az embernek ilyen rövid idejű szórakozási tevékenységekre, hanem csak értékes dolgokat fog majd csinálni.
válasza:"Akkor az is pótolhatatlan idopazarlas aki heti 3x túrázik mondjuk 4 órát?"
Ha ezt mindíg teljesen egyedül teszi és nincs is kivel megosztania akkor egy idő után max monománia, vagy egészségügyi séta, de több haszna nem lesz!
Én még mindig csak azon gondolkodok, hogy szerintem sokan nem tesznek egyenlőségjelet rendszeres napi 2 óra gaming, és például napi 2 óra madárles közé.
(Az most nem kérdés, ha valaki 8-10 órát játszik, és rámegy a melója, kapcsolata, az már egy nem kicsi pszichológiai probléma.)
De a gaming egy nem vonzó, haszontalan, káros dolog lenne, de ha valaki madárlesen van, az a természetben van, friss levegőn így mindjárt egy másik szemszögből tekintve értelmét veszti az eltöltött idő, pedig mindkettő teljesen haszontalan a saját céljaink elérése érdekében.
Ahogy #21 is írja egyetértek vele, környéken több embert is ismerek, aki naponta 1-2 órát (vagy többet) sétál és fut, függőség szinten, szóval ha nincs rá ideje/valami közbe jön, már feszültté válik (vagyis függő), de senki meg sem kérdőjelezné, hogy ez probléma lenne, inkább épp ellenkezőleg, motiváltnak és példaértékűnek tekintik az illetőt. Hallott már valaki olyat, hogy szakember kezelne futásfüggőt...?
20 éves koromban én is rendszeresen bicikliztem a természetben órákat, ráadásul akkor még munkahelykeresés helyett, mert sok pszichés problémám volt és ebbe menekültem, de mindenki azt mondta, ez mennyire jó dolog.
Most, hogy valamennyire rendeződött az életem, és beiktattam egy kis játékot, folyamatosan azt kapom mindenhonnan, mennyire ciki, hogy egy 30 éves férfi videójátékokkal játszik.
Szívesen túráznék is helyette, de nem tölt fel, nem esik jól, egész egyszerűen már nem vonz és nem tud egy kis időre tehermentesíteni...
válasza:"(Az most nem kérdés, ha valaki 8-10 órát játszik, és rámegy a melója, kapcsolata, az már egy nem kicsi pszichológiai probléma.)"
Bolhából is lehet elefántot csinálni, mivel mondhatod pszichológiai problémának is, meg az időmenedzsment hiányának is.
Valójában tökmindegy mit csinálsz, mert egyszerre úgysem lehetsz ott mindenhol és csinálhatsz mindent amit akarsz, innentől csak a SORREND nem mindegy!
Mert vannak dolgok amiket bármikor csinálhatsz életed során, de vannak olyasmik is amiket viszont nem!
Hiába akarsz te 60 évesen lemenni a térre focizni, ha már járni is alig bírsz, meg nincs is kivel lemenjél!
Nameg hiába akarsz te összejönni egy 16 éves csajjal ha már 30 éves vagy, mert az egész ifjúságodat végig "gamingelted"...
A gaming megvár, az élet más részei viszont nem biztos!
Én is megígértem magamnak, hogy majd nyugdíjjasan végigjátszom mindazta sok játékot amit eddig nem tudtam, vagy félretettem, mert gyenge volt hozzá a gép.
Kérdés, hogy érdekelni fog e még egyáltalán? :D
A jövőben még eldönhetem, ha egyáltalán megérem, de amit a jelenkorban kihagytam, arról már hiába akarok dönteni 60 évesen!
Ez a nem mindegy!
válasza:Én annyit mondok kérdező, hogy nyilvén érzékeled a problémát különben nem kérdeztél volna ezügyben, de behatárolni nem igazán tudod a jelentőségét!
Hogy legyen összehasonlítási alapod, én azt mondom adj célt a szabadidődnek, kezdj el egy játékfejlesztéssel foglalkozó tanfolyamot ami nem online, hanem rendes csoportos foglalkozásokból áll, ha már ez a téma érdekel, és máris egy fokkal más szögből foglalkozol a "hobbiddal", radásul új valóságos emberekkel kerülhetsz kapcsolatba akikkel közös az érdeklődésed!
válasza:#23
Egyet tudok érteni veled ebben valamennyire. Tinédzserként még nem tudtam kontrollálni a gaminget, és bizony ráment a fiatalkorom... Nem volt csajozás, strand semmi. Igaz nem is vonzott akkor, ezért is választottam a játszást, most visszatekintve azonban úgy gondolom, jobb lett volna azt csinálni, amit a többiek...
Igaz, kb. mindenki 20 évesnek néz külsőre, de nyilván magam felé röhej lenne tiniskedni, meg most is inkább az introvertált életmód felé húzok.
Ettől függetlenül van abban valami, amit mondasz, hogy mennyire használjuk ki az adott kort, később nehogy sírjunk miatta.
Hát ha a matematika és az algoritmikus gondolkodásmód közel állna hozzám, tuti játék/szoftverfejlesztő lennék.
De sajnos nagyon nem az én világom. Próbáltam, nem igazán találtam meg magam benne.
Az meg, hogy valaki szeret játszani, az nagyon kevés ehhez a komoly szakmához.
válasza:A tanfolyam pont arra való, hogy megismerd a dolgokat, ne egyből karrierbe gondolkodj amíg be sem iratkoztál!
Ne szaladj előre ennyire...
Csak próbáld megismerni a működését szakszerűbben, hogy ne csak "fogyasztó" maradj...
A szakmádat sem az határozza meg hogy mit szeretnél csinálni, hanem szinte legtöbbször az, hogy mi fizetnek meg, de ettől még lehet egy más "szakma" a hobbid!
Én például portáskodok, közbe otthon meg elektronikákat javítok, vgy szórakoztató elektronikai gépeket építek át, illetve sógorral aki meg egyébként darukezelő rc modellezünk.
Mindkettőnk jobban szereti a hobbiját mint a melóját, dehát ez van!
Az hogy valamit nagyon tudsz és nagyon szeretsz nem fogja automatikusan azt jelenteni, hogy abból jól meg is fogsz tudni élni, hiába általánosítanak a legtöbben ezzel..
válasza:Először próbáld elültetni a gyümölcsfát, mielőtt egyből gyümölcsfeldolgozó üzemben gondolkodnál...
Érted mire gondolok :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!