Mennyire igaz az, hogy videójátékok játszása semmilyen mértékben sem ajánlottak, akiknek komoly céljaik vannak?

Több külföldi videót is néztem, ahol nagyjából azt mondták, hogy dopamin termelődik a videójátékokban elért sikerek miatt. Na most én pl. ez alól akkor valamilyen kivétel vagyok, mert sohasem a sikerek miatt játszok, hanem az atmoszféra, egy adott környezet magával ragad. Sohasem érdekelt, hogy jobb legyek, csak pl. érdekel pl. az I-II. világháborús környezet a játékokban.

Ami még jobban gondolkodóba ejtett, hogy azt is mondták ezek a "guruk", akikkel a nézőközönség nagyja egyetértett, hogy a legjobb semmilyen szinten játszani.

Ugyanis ha valakinek nagy céljai vannak, és napi 1-2 órát játszik este, akkor délelőtt és délután az agya így vagy úgy elő fogja rántani a videójáték témát, és szorongást vált ki, mikor ülhet a gép elé, és azon kattog majd az agya, hogy a következő célt mikor éri el benne.

Ettől függetlenül mindegyik elmondta, mindenkinek a saját döntése a játszás, ha valakinek már minden összejött, nincsenek nagy céljai, vagy megelégszik azzal a helyzettel, amivel van, akkor nem olyan vészes dolog, de ők ettől függetlenül a teljes ignorálás pártján vannak.

Ki hogy vélekedik erről? A pszichológiai részéhez nem nagyon értek, de elgondolkodtatott, ugyanis 30 éves férfi vagyok, sok tervvel, mert nagyon kevés amit eddig elértem, viszont én is játszom napi max 2 órát, mert ez idő alatt úgy érzem, minden szorongást ledobok, és utána is jobban érzem magam valamivel.

De én is erősen hajlok afelé, hogy töröljek mindent a számítógépről, csak kicsit úgy érzem, hogy ezt az egyedüli szórakozást is megvonnám magamtól - erre egyébként azt válaszolták a videókban, hogy kvázi "hülyeség" ez a szórakozási igény, a való életben való legkisebb mértékű folyamatos fejlődés mindent kielégít, és nem lesz igénye az embernek ilyen rövid idejű szórakozási tevékenységekre, hanem csak értékes dolgokat fog majd csinálni.