Nyíltan autistának lenni a mai világban mennyire elfogadott?

A 3. és kimondottan a 4. válaszolóval is egyetértve annyit szeretnék hozzáfűzni - saját tapasztalat alapján is - hogy még ha a vezetőség úgy is dönt, hogy ők most "autistabarát munkahely" lesznek (mert azt már hiába is magyarázom hogy én nem autista vagyok, hanem aspergeres) a munkavállalók/kollégák szintjére már nem jut el ez a kezdeményezés.

A tapasztalataim alapján jobb egy magáncég, ahova a képességeid alapján vesznek fel, mint egy állami intézmény vagy vállalat, ahova megváltozott munkaképességűként vesznek fel.

Azért a profitorientáltságnak is megvannak az előnyei - ha értitek hogy mire gondolok.

Ha valaki tud, akkor tud. A főnököt nem érdekli a papír.

De még a kollégák terén is sokkal több értetlenséget, félreértést, esetenként ellenségességet tapasztaltam úgynevezett "védett" munkakörben, mint a csúnya magáncégeknél.

Tisztelet a kivételnek, mert most megyek vissza a Posta egyik logisztikai központjába, ahol semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem ért.

De ahol igen, ott nem csak engem, hanem egymást is nyírták a kollégák.

A legnagyobb gond, hogy még a magukat szakértőnek tartó "segítők" is sötétek.

Volt olyan a Jamba-nál dolgozó nő, akitől az egyik mentorom kérdezte, hogy hol tanult az autistákról és kezelésükről. Mire ő azt válaszolta, hogy neki nem volt szüksége rá, mert "az autizmus a véremben van."

Ő egyébként nem autista.

Hát sok ilyen "segítő" szerepben tetszelgő ember van, és a legtöbb, segítségre váró ember nem is tud felszólalni az ilyenek ellen.

Ugyanakkor a legtöbb munkahelyen, ahol eddig voltam, voltak olyan emberek, akiknek semmilyen felvilágosítás nem kellett, egyszerűen természetesen viselkedtek velem szemben. Ők azt kérdezték, hogy "Te mitől vagy fogyatékos? Mert én nem látom rajtad." Ők is zavarban voltak, idő kellett nekik, amíg fel merték tenni a kérdést, de akkor legalább el tudtam mondani, hogy mi is az Asperger.

És nagyon jó munkakapcsolat volt kezdettől fogva.

Voltak problémásabb esetek, de volt ahol sikerült megoldani, és szintén jó munkakapcsolat alakult ki.

De lezárásként sajnos muszáj a 4. válaszoló írására hivatkoznom. Sajnos ez a helyzet többnyire.

Valójában neked, fogyatékosként kell értelmesebbnek és felkészültebbnek lenned még egy olyan munkahelyen is, ahol külön programot csináltak a megváltozott munkaképességűeknek.

Kedves 6. válaszoló, én írtam az 5. választ. Látom, rendesen leszavaztak, ebben a pillanatban, amikor írok, 40%.

Értem a haragos és frusztrált reakciód, és nem is szavaztam le. Mert igazad van.

Ugyanakkor nem előremutató. Én sem tudom, hogy hogyan lehetne megoldani, mert legszívesebben külföldre mennék, csak gyáva vagyok hozzá.

De tapasztalatból tudom, hogy vannak normális munkahelyek és egészséges személyiségű főnökök. Most fogok egy ilyen helyen kezdeni.

De azért inkább mennék Svédországba vagy Dániába. :)

Ha mernék...

A gyakorikerdesek.hu oldalon nagyon sok a rosszindulatú adok-kapok, én ezért igyekszem kerülni az olyan szóhasználatot, amibe beleköthetnek.

A Redditen egész más hangnemben megy az ilyen témák megbeszélése.

Mindenesetre ment a zöld pipa a hozzászólásodra, mert értem.

Persze lehet, hogy csak túlságosan frusztrált hangulatban vagyok.

Erre az esetre inkább az 5. válaszomat tartom olvasásra érdemesnek.

A lényeg, amiért írtam: Remélem, hogy Magyarország idővel jobb hely lesz.

És ez alatt nem azt értem, hogy sajnáljanak, meg hasonlók.

Ahogy a vakok és a süketek és a keresszékesek sem lesajnálást várnak.

Én reménykedem.