Hogy lehet egy ilyet feldolgozni?

"Hogy lehet egy ilyet feldolgozni?"

Nem azt kell feldolgoznod, hogy nem vizsgázhatsz, hanem el kell felejtened azt, hogy

"Szinte egész életemben csak szerencsétlenségek történtek velem."

Így nem lehet hozzáállni az élethez, ha egy kicsit is boldog akarsz lenni.

"Olyan a személyiségem, amivel nagyon nehezen tudtam bárhol alkalmazkodni"

Egy csomó más ember is van, akinek "olyan a személyisége"... Egyébként is, az alkalmazkodás nem személyiség, hanem elhatározás kérdése. Jó, bizonyos típusú személyiséggel talán nehezebb megtenni, de az alkalmazkodás az, hogy ha te ülsz egy padon, és nincs melletted elég hely még valakinek egyik oldalon sem, akkor arrébb csusszansz, hogy más is leülhessen. Ezt akármilyen személyiséggel meg tudod tenni, ha akarod, nem kell a lustaságodat, az önzésedet, a nemtörődömségedet (vagy mi miatt nem tudnál arrébb csusszanni, hogy másnak is jó legyen?) a "személyiségedre" fogni.

"Az érettségiig vezető út egy szenvedés volt, de megcsináltam. 12 évnyi megalázkodás, küzdés után."

Mesélj, milyen megalázkodásokban volt részed 7-8 évesként? :D

"Az utolsó 4 évben a magam módján rengeteg munkám volt."

A magad módján? Vagyis úgy, hogy a házikat másról másoltad, dolgozatoknál puskáztál, stb.? Vagy hogy kell ezt érteni? Minél inkább, minél gyakrabban csináltál ilyeneket, annál jobban tönkretetted az önbecsülésedet - aminek most iszod a levét...

"Most pedig lenne egy utolsó gyakorlati évem a gimiben, amivel megkapnám a szakmámat. Viszont betegség miatt nem tudok levizsgázni."

Levizsgázni csak majd év végén kéne, nem? Az még messze van. Ha most nem is tudsz bejárni a gyakorlati évre, később még bekapcsolódhatsz talán - és akkor jövőre annál könnyebb lesz majd újrajárni.

"Számomra ez egyenlő azzal, hogy a 4 év küzdés és tanulás a kukába ment."

Na, akkor tehát 4 év vagy 12 év?

Egyébként meg miért ment volna a kukába? Később is vizsgázhatsz.

"úgy érzem ez lett volna az egyetlen és utolsó esélyem"

Úgy érzed. Meg úgy érzed, hogy neked semmi sem sikerül. Meg úgy érzed, hogy semmi értelme így semminek. Stb.

Rosszul érzed! Attól, hogy valamit valahogyan érzünk, még messze nem biztos, hogy úgy is van!

"Ezek után hogy tudnék pozitívan tekinteni a jövőbe?"

Úgy, hogy számba vennéd, hogy mi mindened van, hogy mi mindent elértél már az életben, hogy milyen szerencsés körülmények közé születtél - ami már csak abból is látszik, hogy itt internetezel...

"Elértem volna először valamit az életben"

Először? Ne röhögtess! 12 év tanulás van mögötted! 12-szer elérted, hogy ne bukj meg, sőt, elég jó eredményeket értél el hozzá, hogy az általános iskola után tovább tudj tanulni, és az elmúlt 4 évben is sikerült minden tanulmányilag, azért tartasz most ott, hogy már csak a gyakorlati év hiányzik ahhoz, hogy szakma legyen a kezedben!

"és megint szerencsétlen voltam"

Mindenki szerencsétlen időnként. Csak nem arra koncentrál állandóan, hanem arra, ami jó.

"mintha az életem ment volna tönkre"

Mintha. De igaziból nem, te is tudod.

"Hogy legyek ezek után motivált, ha csak az jár a fejemben, hogy mindig lesz valami, ami megakadályoz mindenben?"

Sírd ki magad, gyászold el az elúszott lehetőséget - teljesen érthető, hogy most csalódott vagy, szomorú, hogy mostanában magad alatt vagy.

De az nem igaz, hogy "mindig lesz valami, ami megakadályoz mindenben". Eleve: honnan veszed ezt? A kristálygömböd mondja? Ha igen, teszteld még egy ideig, aztán alapozz rá vállalkozást, máris biztosítva van a jövőd! :D Ha nem, akkor meg gondolkodj: senki sem ismeri a jövőt - úgyhogy józan ésszel ilyet senki se mond - te se mondj!

"Nagyon sok mindenről én tehetek"

Amiről te tehetsz, azon változtatni is tudsz. Te tudod, hogy miben kéne. Hát hajrá!

"de többnyire szó szerint csak szerencsétlen vagyok"

Igen, ez az a mondat, amit el kéne felejtened, ezt már átvettük.

"Pl. mindig rosszkor sérülök meg/ betegszem le."

Mondd már meg, egy sérülés vagy betegség mikor jön jókor??????? Soha!

És gondolj bele, mikor jött volna még rosszabbkor! Most a szakvizsgád előtt jött, ami nem nagy öröm, nyilván, oké. De egy szakvizsga később is letehető. Viszont képzeld el, ha olyasmi előtt jött volna, ami egyszer van egy életben: mondjuk a ballagásod, az esküvőd, vagy az első gyereked születése előtt, stb.

"Ahol én ott vagyok, mindig történik valami. Állandóan kellemetlen helyzetekbe kerülök. Stb."

Ez hülyeség. Pont.

Előttem kommentelő nredkívül hasznos, profi, megszívlelendő választ adott.

Kérdező: amikor az első szakmámat megszereztem, a tanév végi gyakorlati vizsgát nem tudtam letenni, úgy alakult. Az őszi vizsga viszont jól sikerült.

Veled is történhet így!

Mindig azt kell nézni amit már elértél és bizakodva előrenézni, ne mérd magad soha másokhoz!

"nem éri meg nekem új közegben, mégnehezebben elérni valamit, ami már majdnem a kezemben volt egy megszokott, biztos helyen"

Miért ne érné meg? Legfeljebb egy évvel (vagy néhánnyal) később kezded majd el a szakmát. Semmiről se maradsz le akkor sem.

"elvett tőlem az élet valamit, amit akkor szerettem volna megkapni és úgy, ahogy annak a rendje volt"

Nem vett el semmit, csak még nem adta oda. De később még odaadhatja, ha akarod.

És helyette is kaptál valamit: egy csomó szabadidőt. Ha okosan használod fel, pl. ha nem csak úgy netezel összevissza, hanem keresel valami online képzést és megcsinálod, a hasznodra válik.

Így van, szakmával kapcsolatos bármilyen anyagot tanulmányozz, vagy például Youtube-n Domján "a hatékony tanulás trükkjei" 3 részes videósorozatát.

Tegyél bármi hasznosat, de ha megsértődsz és "csak azért se" álláspontot veszel fel, azzal sajátmagadnak ártasz.

Lehet hogy később még nagyon hálás leszel a szabadidőnek és hogy azt rendkívül hasznosan töltötted, olyan módon, hogy a jövőben is kamatoztatni tudtad.