Más ember számára is megsemmisitő, undorító érzés látni, ha az egyik szülője egy bűnözői hajlamú, életképtelen, extrán mentális beteg senki? Hogy kell ezt feldolgozni?

Pszichológussal mar beszéltem erről, semmit nem mondott rá, mos nem járok

Sajnos nagyon sok a probléma a családban mentális szinten

De a legalja az az apám

Az egyik legrosszabb akit el lehet képzelni

Soha nem volt orvosnál, mert nem mer elmenni, sokszor úgy viselkedett mint egy 12 éves kisfiú

Közben meg agresszív, ordít, bőg, fizikailag bántalmazott minket

Olyan szinten undorodom tőle és minden rosszat kívánok neki, hogy el sem tudom mondani

Folyton azt mondogatta hogy mi egy retardált család vagyunk, megátkoztak minket a pokolból, szerencsétlenek vagyunk és nekem is ilyen életem lesz. Sajnos ebben igaza lett, mert én is erősen pszichés beteg vagyok

Folyton kényszeresen arra gondolok hogy milyen selejtes állattól származom

Látom a sok normalisan kinéző, tanult, mentálisan ép, jómódú férfias gondoskodó apát és elfog a hányinger a féltékenységtől.

Már 4 éve nem láttam szerencsére, de már akkor is sokszor igénytelen volt, mint egy kezdődő hajléktalan

Volt hogy családtagot kért meg hogy menjen el neki a boltba, mert ő nem mert… 48 évesen.

Volt hogy lopott pénzt az anyámtól, az öccsétől, tőlem.

Nem tudom miért kaptam azt a büntetést hogy egy ilyennek vagyok a gyereke, ráadásul egyke, így ezt nincs kivel megosztanom

Magamtól is undorodom sokszor, mert az van a fejemben hogy egy ilyen szarházi állattól vagyok

Ráadásul az anyám is borzalom, rühell engem, csak a pasija jár az eszében

Mit tud ezzel kezdeni a pszichológus? Semmit, csak bámult rám mikor erről beszéltem.

Sírok, duhrohamaim vannak, undort erzek egesz nap és sok gyógyszert szedek. Mit csinaljak?