Van valami tanácsotok kapunyitási pánikra?

Nem lesznek anyagi gondjaid.

Azt csinálhatod, amit igazán szeretsz.

Ezek lebegjenek a szemeid előtt, tanulj csak szorgosan!

Mi nyomaszt amúgy?

Hmmm, az orvosi tényleg durva, és bár hogy ki hogy keres az relatív (az egészségügyis fizuk tudnak érdekesek lenni), de az első szerintem alábecsüli a stresszt.

Konkrétan mi nyomaszt, rájöttél, hogy emberek fognak élni és meghalni a döntéseid miatt?

Kihozták a szikét, és bele kellett vágni az élő húsba?

És igen, lehet szorgoskodni, de az egyetemen már nem osztják be az idődet mint a gimiben. Ha te nem osztod be magadnak, könnyű szétforgácsolódni és kiégni. Ha pedig kiégsz, akkor összecsuklik a teljesítményed, és kiszaladhat a lábad alól a föld.

Az egyetem nem sprint, hanem marathon kérdező, gondolkodj nagy körvonalakban, tisztázd mik a prioritásaid, és ne vessz el a részletekben.

Csatlakozom az előttem szólóhoz mind abban, hogy próbáld meg nevesíteni az aggodalmaidat, mert tán egy pár esetén magad is rájössz, hogy nevetségesen könnyű eszközt találni ellene, mind abban, hogy tán mindig is szorongó típus voltál, csak eddig nem zavart, de ez tényleg nem alábecsülendő, mert a karriered mehet rá.

Szerintem nálad is, mint végül is mindenkinek minden helyzetben a célra kell fókuszálnod: miért jelentkeztél az orvosira? Orvos szeretnél lenni?

Aztán mikor kezdődött a szorongásod? Amikor megértetted, hogy hány elvárás van feléd, amire nem voltál felkészülve tán és úgy érezted, hogy nem vagy képes mindezt teljesíteni? Önbizalom hiány? Képes vagy rá, különben nem vettek volna föl sem, ugye?

Arra gondolj, hogy miért jelentkeztél egyáltalán orvosira és ez a cél motiváljon és figyelj arra, ami megzavarja az egészséges önbizalmadat, hogy bármire képes vagy!

Lélegezz mindig mélyeket, hosszúakat, hiszen egy jógatanárom egyszer azt mondta nekem, hogy hosszú légzés a hosszú élet titka, megnyugtat, te meg, orvostanhallgatóként azt is értheted, hogy az agyadnak folyamatosan kell a friss oxigén, pláne ha sok gyors légzéses pánikbetegség felé szorongod lassan magad, ugye. Az agyunk kialvatlanság miatt is válhat szorongóvá éppen oxigénhiány miatt, de tudom, hogy orvostanhallgatóknál az alvás luxus, ám hosszúakat lélegezni a legnagyobb stresszben is érdemes, hiszen az ad éltető erőt!

szia! Én is idén kezdtem az orvosit és pont így telt az első hónapom. Megállás nélül rohantam órára, mert későn keltem fel, utolsó pillanatban. adtam be a beadandókat stb... pedig gimnázium alatt én voltam az egyik legrendezettebb diák. Még mindig vannak ilyen napjaim, meg amikor egyáltalán nem tudom magam rávenni a tanulásra. Engem az nyugtat, hogy biztos vagyok benne,hogy minden megoldódik. Most az első félévben tegyél annyit, tanulj annyit amennyit bírsz, szerintem nagyon gyakori, hogy a sokk a nagy anyagmennyiségtől parlizál és csak azért is képtelen vagy belekezdeni. Esetleg olyat próbálhatsz, hogy azt mondod magadnak, hogy 5 percet tanulsz és ha 5 perc után is abba akarod hagyni akkor így is teszed.Legtöbbször (de nem mindig) , mivel már belekezdtél, még tanulsz 1-2 órát. Ha összeadod minden nap ezt a számot, vagy minden második nap , az nem is olyan kevés.

És ne felejtsd el, mindenki aki feletted jár biztos elmondaná, hogy ez egy nagyon nehéz egyetem, teljesen természetes, hogy így érzed magad és ha csak ezen az oldalon megnézed az orvosi kulcsszó alatt nagyon sokan ugyanígy érzik magukat első évben.

Beszélgess minél több emberrel arról, hogy hogy érzed magad és tényleg jobban fogod magad érezni, hogy a legtöbben ugyanúgy. levagyunk maradva. Én például holnap írok kémia ZH-t és még csak ma fejeztem be az anyag átolvasását, igazából nagyon nem sikerült rá tanulnom. De holnap bemegyek és megírom és meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.

Utolsó gondolat: az nyugtasson, hogy a tanárok mind azt akarják, hogy orvos legyél, és jó orvos. Ők bármit is mondanak képes vagy rá és nem rossz szándékból mondják, csak készíteni akarnak az orvsi életre. Ha kitartó vagy sikerülni fog és 6 év múlva visszanézel és azt mondod: huhh ez is meg van! :) kitartást