Tapasztalat hosszabb ideje fennálló derealizáció/deperszonalizáció szindrómával?

Nekem időszakosan jön elő. Az egyik állapotban szinte teljesen elképzelhetetlen a másik, mégis egy hét alatt lekerülök a gödör mélyére úgy, hogy egy hete még semmi kóros bajom nem volt. Ezek leginkább nehéz helyzetek hatására jönnek elő, vagy amikor lassan felgyülemlenek a gondok, de a nehéz helyzetek nem mindig okoznak ilyet, szóval hajlamos vagyok néha megfeletkezni a sebezhetőségemről. Tehát nem tudom, hogy ez önmagában a betegségem, vagy pedig a szorongás, depresszió váltja ki. De amit tudok, hogy a gödör alján mindhárom jelen van, emiatt pedig elég nehéz a dolog. Korlátoz tanulásban, munkában. Habár ráerőltetem magam ezekre, de nem könnyű. Társasági életben több okból kifolyólag is korlátoz. Egyrészt nincs motivációm, erőm hozzá, másrészt félek, hogy "rányomja a bélyegét" az alapból pozitív élményekre.

A kilábalás többféleképpen szokott történni. Ugye alapból változó erősségű a dolog a nap folyamán. Gyógyuláskor viszont fokozatosan gyengül és lassan elhalványul hetek alatt, eltűnik. De volt olyan is, hogy egyszer csak egy hirtelen esemény, vagy gondolat hatására elmúlt.

A tüneteket gondolom tudod, mind a mentális, mind a fizikai dolgokat, szóval azokat én sem írom itt le.

Előző válaszoló: magamból kiindulva, amikor jól vagyok szeretem a lehető legmesszebbről elkerülni a témát, megfeletkezni róla, szóval nem biztos, hogy válaszolnak. Viszont én most elég xarul vagyok, úgyhogy aki szeretne beszélgetni az írhat, hátha tudunk segíteni egymásnak.

5. Köszönöm, már jobban, de még nem könnyű. Az orvos Triapridalt és Sertralint írt fel. A javulás érezhető.

Örülök, hogy jól vagy. Magán dokihoz jársz?