Rettenetesen szorongok közösségben. Nem bírom leállítani magamat. Remeg a kezem , a lábam, a hangom, az egész testem. Nem bírok sem gondolkodni sem beszélni egybefüggően. Emiatt már munkahelyem sincs. Nem tudok 1-1 hónapnál elviselni. Most esti iskolába járok és ott is ugyanez van. Ájulás keringet és nagyon pánikolok. Ennek az állapotnak mi lehet a neve? Illetve egyedül is le lehet győzni?
2022. szept. 21. 13:28
1/5 A kérdező kommentje:
Nem tudok 1-1 hónapnál többet közösségben elviselni. * Kiegészítésként, az üzletekben sem bírom a tömeget. Ott is ájuldozom el. Ha 1-1 emberrel kell beszèlni vagy csak egy légtérben lenni akkor nincs nagy probléma.
2022. szept. 21. 13:30
2/5 anonim válasza:
Az biztos, hogy segítségre szorulsz.
Pszichológushoz, pszichiáterhez kérj időpontot.
2022. szept. 21. 14:02
Hasznos számodra ez a válasz?
3/5 anonim válasza:
Szerintem ehhez kell segítség, ahogy írták előttem is.
Mióta van ez?
2022. szept. 21. 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
4/5 anonim válasza:
Ez sulyos szociális fóbia.
Egyedül kétlem, hogy le lehetne, a legtisztabb ha pszichológushoz mész és majd segít lekuzdeni ezt a felelmed, terápiával. Egyébként a leghatekonyabban úgy lehet lekuzdeni ezeket, ha szándékosan ezekbe a helyzetekbe hozod magad, amiktől félsz. Először azokkal kezdd amiktől "legkevésbé" van meg ez az érzés, például menj el valami zsúfolt plazaba (de legyen veled valaki más is, ha tényleg rosszul lennel). Aztán ezt addig csináldd amíg elvjselhetobbe nem válik számodra a szituáció, amíg már semmiféle felelemerzeted nem lesz. Aztán jöhet a következő helyzet, amitől már "kicsit" jobban félsz mint az előzőtől amit már lekuzdottel és így haladj vele sorban.
2022. szept. 21. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
5/5 A kérdező kommentje:
23 éves leszek. Amióta az eszemet tudom ez van. Első piszkálások óvodáskoromban kezdődtek. Kislány létemre szőrösödtem és emiatt lett a nevetség tárgya. Aztán folytatódtak. A tetőpontot 6. Osztályban kaptam. Felgyújtották a hajamat, bogarakat dobáltak rám, idősebb fiúk fogtak körbe és bántottak. Vègig erős voltam és bejártam még ha félelem is volt bennem. Aztán jött a gimi. Új osztály és valami elpattant bennem. Annyira féltem az új helyzettől, hogy mikor megláttam az osztálytermet teli új osztálytársakkal kijött a pánik rajtam. 14-15 éves korom óta ilyen az életem. Rettegek az emberekkel való társas helyzetektől. És a legszomorúbb, hogy ezek az emberek nem is bántanak! Mégis a testem úgy reagál, mintha veszélyben lenne…
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: