Szociális fóbiám van már évek óta! Mit tehetek ellene?

Szociális fóbiával jelentkeztem szociális gondozó és ápoló szakra. Évek kellettek hozzá, de normalizálódtam. Házi segítségnyújtás, kórház, idősek otthona, hajléktalanok otthona, idősek klubja... A pszichológus nem fog ezen segíteni. Beszélhet ő akármennyit, a vége úgyis az lesz, hogy neked kell emberek közé menned, és apránként megszoknod, változtatnod. Esetleg jelentkezz önkéntesnek valahova, akár idősek otthonába. Nem fogják leharapni a fejedet, ha elmondod, milyen problémád van, és hogy ezen te szeretnél változtatni. Idősek otthonában nem kell pelenkázni, leginkább csak játszani és segíteni az ebédnél, ahol ők köszönömöznek, te meg szívesenezel. Esetleg leülsz pl Lídia nénivel kirakót vagy dominót játszani, mert már nincs úgy ott fejben, hogy a többiekkel társuljon kártyázni. Nekem év közben heti egy gyakorlatom volt, nyáron egyhuzamban egy hónap, egy héten öt nap az adott helyen. Szóval nem volt az, hogy év közben naponta "nyomott" engem a gyakorlat, és elég is volt annyi... Eleinte az iskolába is szenvedés volt bejárni, a tömegközlekedés gyötrelmeit túlélni - füles be, tekintet le, és amennyire lehet, "én nem is létezem". Az, hogy kutyám lett a macskám halála után, szintén segített. Kutyásként kénytelen voltam emberek közé menni, és örömmel állítom, nem kell mindenkivel beszélgetni, akkor sem, ha a kutya akár egy órán át játszik. Nem kell kínosnak lennie a csendnek.

21/l