Úgy érzem ez nekem már sok, mit tehetnék?
Másodéves vagyok jogi egyetemen. Az első év is kínszenvedés volt, ugyanis levelezőn csinálom teljes állású munka mellett. Annyiban volt könnyebb hogy online volt minden vizsga és óra is.
Most viszont már nem így van, és egyszerűen lehetetlen lesz összeegyeztetni a kettőt - és elég jó munkahelyem van, most kaptam előléptetést is, tehát azt nem adom fel, bár a családom szerint ott kellene hagynom, kisebb lakásba költözni és inkább csinálni az egyetemet. Mindenképp szeretnék tanulni, de úgy érzem így nagyon nehezen fog menni, borzasztóan stresszes az egész számomra így és kicsit elvesztettem a jog iránti érdeklődésem is mert nagyon száraz anyag, nem tetszik ahogy tanítják (valószínű a levelező miatt borzasztóan redukáltan).
Nem tudom mit csináljak, mert mindenki azt várja el tőlem hogy fejezzem be ezt az 5 évet és ha abbahagyom nagyon nagy családi dráma lesz 😔 őszintén szólva már ettől tiszta stressz vagyok, ugyanis a családom nagyon nem szereti ha valami félbe van hagyva és ezt már mondták is, hogy remélik nem gondolkodok ilyenen…
Jó pár éve keresem az utam, családi nyomás hatására jelentkeztem erre az egyetemre, bár engem is érdekelt a jog de nem voltam benne biztos hogy ezt akarom csinálni életem végéig…
Úgy érzem ha abbahagyom, mindenki csalódik bennem és huszonévesen még mindig diploma nélkül egy senki leszek..
Én kísérletező típus vagyok, sokszor próbálok ki dolgokat (sportokat, hobbikat stb), és már megkaptam szüleimtől hogy mindenbe csak belekapok, soha semmit nem fejezek be és nincs kitartásom holott ha valami érdekel amellett kitartok, de pl jelenleg ez az egyetem sajnos nem az.
Bármilyen tanácsot szívesen fogadok mert jelenleg el vagyok keseredve.





A felnőtté válás együtt jár az ilyen konfliktusok felvállalásával.
"Azt hiszem egyedül is rájövök
Hogy mi jó nekem
Azt hiszem elengedhedheted
Mind a két kezem"
Ahhh.család..beidegződött introject-ek, az ő gondolkodásmodjaik. Lehet, más a tied.
Nehéz, mert arra vagy kondicionálva, nekik felelj meg.
Nem ertem, elvarják, hogy azt csinald, amit ők gondnak helyesnek?
Akj tanacsot ad, adjon kalácsot.
Fizetik a költségeidett, hogy a jogra járj?
Nem?
Dolgozol?
Szerintem, hagyd abba a jogot, tanuld azt, ami az álmod volt.
Könnyű mondani.
De te mar kimondtad. Álmod".
Ha pedig dolgozol,hagyjanak békén.
Ne szóljanak bele, mit csinálsz.
Támogassanak az álom szakmád megtanulasaban.
A szülő, az a feltétel nélküli szeretet es támogatás.
Alomszakma tanulás es nem dolgozás, ők támogassanak.










Nem mindegy mi az a jó munkahely...
Nekem is volt egy évfolyamtársam aki otthagyta az egyetemet azért, hogy a Burger Kingben dolgozzon. Mert jó fejek voltak a kollégák, meg nyilván a szociális ösztöndíjhoz képest jobbnak tűnt a pénz...
Persze nagyon király volt amíg meg nem unta. Aztán ott volt végzettség nélkül huszonévesen.
Ilyen komoly egyetemet nem lehet munka mellett végezni. Vagy felhagysz a mű kával átmész nappaliba, beköltözöl koliba és hagyod hogy segítsenek a szüleid, jól tanulsz es lesz ösztöndíjat is, aztán egyetem után valóban jó munkád.
Vagy hagysz a kísértésnek, elhisued hogy a végzettség nélküli munkád az "jó", és megtudsz élni belőle örökre... Aztán lesz ami lesz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!