Elvesztettem a kutyám, úgy érzem beleroppanok annyira hianyzik. Mit tehetnek? Nagyon elvagyok keseredve. ( lent tobb )

Költözés volt, nagyon harcoltam hogy hozhassam magammal a tacskomat akivel egyutt nőttünk fel, csak ra szamithattam ha szomoru voltam otthon ami eleg gyakori volt. Csak ugy mentem bele a koltozesbe ha legalabb öt hozhatom. Jol is ment minden, de mikor nem voltam itthon depressziós lett.. de ha hazaertem ujra semmi baj nem volt. Anyuek turelmetlenek voltak vele, nem adtak neki időt igy elvittek allatmenhelyre onnan egy uj gazdahoz, rettenetesen megviselt ez volt 5 hónapja, mivel nem is bírtam tole elkoszonni, mert nem voltam otthon.. csak felhívtak es közöltek mérgesen hogy elviszik. Nemregiben megtudtam hol van, igy osszeszedtem magam hogy ujra láthassam, mivel nagyon rosszul viselem az uj lakast, maganyt, gondoltam jobb lesz ha ujra latom.. de ellenkezoje lett mindketten sirtunk a kutya is en is.. minden áldott nap sirogorcsokkel kuzdok es remegessel, tudom nagyon gaz lehet hogy ennyire megvisel, de o nekem a felszivem volt. Mit tegyek hogy ez változzon ? Felek ha igy marad jobban rámegy az egeszsegem.. Koszonom a válaszokat !