Aspergeresként ösztönösen elkerülnek az emberek. Mit lehet ezzel tenni?
Az állapotom nagyjából: ragaszkodom a rutinhoz. Kb mindent ugyanúgy csinálok a nap bizonyos szakaszában. Pl munkahelyemen bármelyik szekrénybe lehet pakolni, de én csak a 12-est szeretem. Ha foglalt, rossz napom lesz. Szerencsére a kollégák tudják, így nem rakodnak oda. Mindig nézem az órát, pl pontosan 10:00-kor kell bevennem a vitaminjaimat. Enni mindig 12:00-kor eszek, nem akkor ha éhes vagyok. Rendes, jóindulatú ember vagyok, nem akarok ártani senkinek. Az emberekkel az a bajom, hogy nem tudom folyatni a beszélgetés menetét. Közben előre tervezem mit kéne mondani, mit fogok. Nem tudom azt sem mikor kell abbahagyni. Mikor menne a másik. Az se esik le, ha valaki nem akar beszélni valamiről, van hogy visszakérdezek újra. A legnagyobb baj, hogy az emberek már ránézésre elkerülnek. Pl egy tanfolyamon nekem nem alakul ki az a haverság mint másoknak jön magától. Míg látom hogy mások megszólítják egymást, engem soha. Ha én szólítok, akkor fél szóval elintéznek, nem keresik a társaságom. A tanfolyamon ahova járok, mindenki haver mindenkivel, együtt jönnek-mennek, én olyan vagyok mint aki ott sincsen, csak egy szellem. Munkahelyemen ugyanez van kb. Szeretek egyedül lenni amúgy, de azért magányosnak lenni nem. Családomtól segítséget nem várhatok, mert csak férfiak maradtak a szűk családban, akik nem fogadják el a betegségemet, elkerülnek engem. Pl Apám és a két bátyám.
Másik fontos az állapotomban amit elfelejtettem, hogy nem használom a kezeimet gesztikulációra. Mindig magam mellett vannak. Míg mások mutogatnak miközben beszélnek, én egyáltalán nem. Ez is furcsa lehet. A hangos helyeket sem szeretem, kiszívja az energiámat, én úgy érzem szó szerint. Mintha egy akku lennék és látom magamban ahogy merülök, minél többet vagyok nagy zajban, forgatagban. Hogyan érhetném el, hogy egyáltalán esélyt kapjak másoktól? Hogy ne kerüljenek mint egy pestisest?
válasza: válasza:Könyvolvasás … Hmm. Segítséget? Manapság sehol nem segítenek senkinek. A háziorvosom se hajlandó kivizsgálni kb. amikor beteg vagyok mert covid.
Lehet hogy tényleg én érzem a kerülést csak, de valahogy fokozottabban figyelem a többi embert, hogy jobban megfeleljek. Nem kell senkinek hozzám igazodnia, egyedül élek. A szekrényes sztoriban igen, meg mondjuk a kajában … na jó, tényleg kicsit figyelni kell rám, eddig nem gondoltam hogy ez számít. Ők össze vissza járnak kajálni. Mondjuk volt hogy kimentek fé 11-kor ebédelni (!?), hívtak engem is, elmentem velük, de én nem ettem semmit, visszamentem egyedül 12:00-ra. Furcsának találhatták. Volt aki mondta is, hogy mit számít az az 1 óra, miért nem ettem, hülye vagyok.
Fontos nekem a napirend. Minden nap 6:30-kor kelek, ugyanazt reggelizem, ugyanakkor iszom meg a teát, időre öltözöm és megyek ugyanarra a buszra. Ha késik, nagyon zavar de az is ha korábban jön. Vitamin 10:00-kor, kaja 12:00-kor, kávé 14:00-kor, stb. Elutazással nincs gondom, nyaralásnál is kialakítok egy rendszert ami oda érvényes. Pl ugyanúgy kelek, reggelizek, megvan hogy a strandra 8:00-kor kell indulni, 11:30-kor vissza például. rendszert alakítok ki mint otthon. Az évek folyamán enyhültem valamelyest, mert nem ráz meg ha közben idegen dolgokat kell csinálni, idegen helyekre menni, csak a keret legyen meg! Pl nem zavar ha ebéd után elmegyünk valamerre a szomszéd városba, csak legyen meg a kávém időben vagy ha olyan helyre megyünk ahol nincs kávézó akkor utána induljunk csak el. Vacsora ugyanez, pontban 18:00-kor majd minden este elfogyasztok egy túró rudit 20:00-kor. Ez így leírva elég viccesen hangzik valóban, de nekem fel se tűnik.
Volt egy barátnőm, ő emiatt szakított velem. Az elején aranyosnak találta ezeket a dolgokat, a végén már dühösen vágta a fejemhez, hogy “közeledik a 10:00, 19:58 perc van, nem szaladsz a hűtőhöz?” Aztán otthagyott. Pedig túlteljesítettem magam. 8 országban jártunk, mentünk mindenfelé, a barátaival mondjuk nem jöttem ki, ők is furcsának találtak, kerültek. Volt hogy a férfitársaságra “hagyott egyedül” de valahogy olyan furcsa volt a szituáció, hogy egyszerűen egyedül hagytak és leléptek. Ez egy fesztiválon volt, életemben először és utoljára. A legrosszabb élményem valaha, annyira leszívott hogy azt hittem ott halok meg a tömegben.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem kerülnek, csak az ilyen emberrel, aki ennyre kirí a sorból nem lehet mit kezdeni.
Mivel a betegséged miatt merev vagy, mindenféle alkalmazkodókészség híján, még jó hogy "kerülnek".
Nem, nem kerülnek, egyszerűen csak tudják, hogy veled nem lehet rugalmasan mozogni, így minek srapálják magukat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!