Autista lehetek? Az alábbiak jellemzőek rám? 21 L?

Az elmúlt 2-3 évben jellemzőbb volt, hogy én nyitottam emberek felé, így történt, hogy összejöttem az egykori barátommal akivel együtt is voltam 4 hónapot. Jó beszélgetőpartnernek tartom magam, ha látom valakin, hogy nem érdeklem, nincs kedve beszélgetni akkor nem erőltetem a beszélgetést, mindemellett tudom, hogy mikor jön a "sorom" a beszélgetésben.

Egyszeruen, esztetikusan öltözködök, igényes vagyok, a hajamat hol copfba, hol göndören, hol egyenesen, vasaltan hordom.

Nem jellemző rám a furcsa, beszűkült érdeklődés.Erdekelnek a nyelvek, pszichologia, jog, egy időben nagy álmom volt, hogy rendészeti suliba tanuljak tovább de az meghiúsult egy tornaedzésen történt törésnek köszönhetően, a rendezvényszervezői szakon is gondolkodtam turizmuson belül, egy időben a thaibox is érdekelt

Utcazaj, erős fények, túl sok ember hatására elkezdek szorongni, emiatt csak fejhallgatóval megyek mindenhova, mostani barátom mellett viszont lehet bármekkora zaj, tömeg, nyugodt vagyok.

A small talkot nem szeretem, de értem a lényegét. Nem szeretek eltérni egy rutintól, nagyon nem vagyok spontán ember, viszont szeretem a spontán dolgokat, szeretem ha valamelyik haverom valami random dolgot talál ki program gyanánt.(amennyiben nincsenek vele keresztülhúzva a szamitasaim es nem terveztem semmi konkretat)Ha keresztűl vannak húzva a számításaim és nem a tervezettek szerint halad a napom akkor hajlamos vagyok erős szorongásra. A ruháimat szín és hordás gyakorisága szerint rendszerezem, erre szinte görcsösen figyelek, viszont ha nagyon sietni kell valahová akkor nem állok le a ruhák rendszerezgetesevel tökölni, későbbre hagyom. A szobámban gyönyörű rend van mindig, a cuccaim nagyjábol 5-6 dobozba vannak rendezve, viszont nincsenek felcímkézve meg ilyesmi.

Általános iskolában nem voltak barátaim, csakis sulin kívül volt egy barátnőm(mai napig legjobb barátnőm) anyukám egészen 18 éves koromig nagyon nagyon rövid pórázon tartott. Gimi első osztályától kezdtem barátokat szerezni, viszont senki felé sem én nyitottam(leszámítva az utolsó pár évet) a kapcsolataimat viszont sikerült normalisan fenntartanom és a barátaim is teljesen normális emberek akik nem különcök. Az összes barátomnak tudom a szülinapját, dátumok, számok megjegyzése terén nagyon vág az eszem, ez talán annak is köszönhető, hogy gyerekkoromban sok memóriajátékot játszatott velem anyukám.

1-4 éves koromig jellemzőek voltak rám a dühkitörések. Az érzelmeim szabályozásában nem vagyok a legjobb viszont ki tudom őket fejezni.

Az iróna, cinizmus, szarkazmus átjön, gyerekkoromban, erőfeszítés nélkül tanultam el őket. A gesztikulálás megy, nincsen bajom a hanglejtéssel, felismerem a nonverbális jeleket illetve én is bátran használom őket, mennek a mimikák, gesztusok és ezeket sem erőfeszítéssel tanultam el.

Ha valamit el kell intéznem(pl postan csekket feladni) szégyellős leszek, szorongok és olyankor megjátszom csak hogy magabiztos vagyok, tehát van egy kisebb social phobiám is.

Ha társaságban voltam utánna mindig kimerültnek éreztem magam.

Nem tartom magam se furcsának, se különcnek, viszont felfedeztem vélni magamban pár dolgot ami igaz az autistákra/aspergeresekre, szerintetek az lehetek?