Hogyan tudhatom meg, hogy ezek jellemzőek-e rám valamennyire?

Engem is nagyon érdekelt volna a válasz, de nem találtam a neten olyan módszert, amit embereken is végeznének. Legalábbis a kémiai alapú depresszióra. Csak az marad, hogy a puding próbája az evés - ha valaki nem gyógyszerellenes. De ezzel vállalnia kell a kockázatot, hogy mondjuk egy SSRI még több bajt okoz. Pont tegnap jutott eszembe, hogy lehet hogy a 25 évvel ezelőtt felírt Prozac és az 5 évvel később elkezdett Rexetin több bajt okozott mint amennyit használt, mert végre kiderült hogy ADHD-s vagyok, és arra a dopamin-ra ható gyógyszer a megfelelő. A nagyon alacsony dopamin szint is okoz(hat) depressziót. Vagy legalábbis az ADHD okozta nehézségek.

ADHD-t és Aspergert valamilyen szinten ki tudják mutatni az agyban képalkotó eljárással (CT, MRI, PET):

"FMRI research in ADHD is a fast developing and very complex field. Every study appears to show differences in patterns of brain activation between cases and controls, but the interpretation of such differences is not as straightforward as it may seem."

[link]

Én úgy láttam, amikor erre rákerestem sok évvel ezelőtt, hogy ez egyszeri halandók számára nem elérhető, és nem is elfogadott módszer a megállapításukra. A tudomány szerencsére mindig fejlődik (de ez a része már csak az eljövendő generációknak nyújt reményt).

A szociális fóbiáról és a társfüggőségről sajnos nem tudok (mármint a testben kimutathatóságról).

Az ADHD-val kapcsolatban tavaly olvastam egy érdekes kutatásról, aminek az az eredménye, hogy ha az anyának magas volt a vérsüllyedése a terhesség alatt, akkor a magzat agya másképp fejlődik és az eredmény ADHD-s gyerek lesz (és ADHD-s felnőtt, mert ezt nem lehet "kinőni"). Anyámnak olyan magas volt a vérsüllyedése - és ez a velem való terhesség alatt kezdődött, a nővéremnél még nem volt - hogy az orvosok teljesen tanácstalanok. Már rég nem él, a vérképző szerveknél kezdődött a daganatos betegsége (pontosabban nem tudom, mert nem igazán értem).

Az, hogy a pszichiáterek és a pszichológusok átlátják az ember viselkedését és valódi szakemberekként számíthatunk rájuk, sajnos csak egy nagyon szép de csak tankönyvben jól mutató gondolat. Én is magam állapítottam meg az ADHD-t és az Aspergert is, és az utóbbihoz több mint 10 év kellett, hogy eljussak az Autizmus Alapítványhoz, ahol a hosszú és alapos vizsgálatok után meg is állapították. (Kételkedők kedvéért: itt nincs olyan, hogy "a páciens erősködik, hogy neki kell a papír".

Az ADHD-vel is pont így zajlott volna a dolog, de nagy nehezen megtanultam rámenősebbnek lenni. "Ne hagyja magát átverni, megtéveszteni, megkárosítani". Igen, tényleg rámenősebb lettem, de csak kényszerűségből, különben ma már vagy nem élnék, vagy pszichiátrián rohadnék. És ilyenkor mindig eszembe jut, hogy sok ezer Aspergeres (és egyéb autista) és ADHD-s most is vagy pszichiátrián vergődik vagy már nem, mert már nincs életben. Az Aspergereseknél a várható élettartam, Dániában végzett kutatás alapján 58 év. A halálozásban a második leggyakoribb ok az öngyilkosság. Az első a szívproblémák.

A "Hogyan tudhatom meg" kérdésre én sajnos csak azt a választ tudom, hogy a Földön jó néhány valódi szakember van, és bár én nem juthatok el hozzájuk személyesen, de a nagyon értelmes és logikus megállapításaikat és tudományos eredményeiket elérhetővé tették az Interneten.

Olvasni nem csak jó, de életmentő is lehet. :)

(Ez nem a kérdezőnek szóló élcelődés, mert nyilván nincs ilyen gondja, hanem csak egy poénos megfogalmazása akart lenni egy halálosan komoly problémának.)