Mitől alakulhat ki állandó szégyenérzet, megalázottság-érzet?

Elég általános a kérdés.

Tapasztalatom szerint önértékelési problémák vannak a legtöbbször a háttérben. Én is szorongtam sokat, meg furcsán éreztem magam és hosszú évek alatt jöttem rá, hogy nem normális, máshogy is lehet élni, nem muszáj így.

Nekem gyerekkoromból cipelt dolgok voltak a kezdeti okok, amire hosszú évek alatt rakódott a sok szar. Sosem gondoltam, hogy elég jó vagyok. Iskolában nem tudtam megvédeni magamat a piszkálásoktól, emiatt már ott utáltam az egészet.Mindig úgy éreztem hogy kilógok a sorból, nekem minden nehezebben megy, pedig visszanézve nevetséges dolgok voltak. Én az évek alatt bezárkóztam magamba. Ez azért volt mert nem kaptam segítséget amikor még kértem. Úgy éreztem magamra maradtam, és végül tényleg így is lett.

A szorongást általánosságban éreztem, szégyenérzetet pedig ha valamit elrontottam. Egy egy dolgon napokig rágódtam. Hogy hogy lehetek ilyen balfasz, egyszerű feladat aztán még ezt is elcseszem stb.

2 évig jártam pszichológushoz. Nem szerettem, mert nehéz. Nehéz kitárulkozni, lassan olyan dolgokat beismerni, felismerni ami fáj, a rossz beidegződéseket újracsatornáznia az embernek magában, de megérte.

Nem vagyok most sem kész, de teljesen máshogyan élem már az életem. Én arra törekszem, hogy amitől félek, de jó lenne megtenni, élvezni dolgokat, arra megyek.

Mindenkinek ajánlom a terápiát. Egy külső valaki nézőpontjából lehet visszajelzést kapni. És nem. A szülő, barátok, barátnők nem ugyanilyenek. Ők sokszor szintén hasonló problémákkal küzdenek, vagy pont ők okozzák.

A szégyen szerepe a mentális zavarokban

[link]