Miért bántanak az emberek az miatt, amiről nem tehetek?

Kényszerbetegségem van. Másfél éve szedek Fevarint rá. Azóta sokkal jobban vagyok, de időnként vannak visszaeséseim. Félek a fertőzésektől, betegségektől. foltokra azt hiszem, hogy méreg és bajom lesz tőle, ha pl.: leülök egy székre és egy furcsa folt van ott. Sokáig zuhanyzok, kényszeresen mosok kezet. Nagyon nehezen viselem a tömeget és azt, ha hozzám érnek olyan emberek a tömegben, akik szexuálisan nem vonzanak. Sajnos a munkám miatt sokszor kell utaznom azon a metrópótló buszon, ahol mindig nagy tömeg van. Időnként (bár lényegesen kevesebbszer mióta gyógyszert szedek - akkor volt hogy naponta) elkezdek üvöltözni, örjöngeni torkom szakadtából. Mindig nem tud hatni a gyógyszerem, ez van. Általában akkor szoktam ma már örjöngeni, ha hozzám ér egy olyan ember a metrópótló buszon, aki szexuálisan nem vonz. Ez undort vált ki belőlem. Például, ha valakinek a segge közel van hozzám van a nadrágja a seggénél az én ruhámhoz ér, akkor olyan érzés fog el, mintha análisan közösültem volna vele és nagyon elkap az undor. Persze, ha nekem tetsző nő ér ugyanígy hozzám, az még jót is tesz nekem. Nekem valahogy az van bennem, hogy akivel én nem akarok szexelni, az ne érjen hozzám. Néha a feszültségtől örjöngök, de soha senkit nem bántok, csak üvöltözök. Legutóbb meg akartak verni emiatt. Meg volt, hogy olyan megjegyzést tettek, hogy az ilyeneket be kéne zárni. Ezekkel az a probléma, hogy csak rontják az állapotomat. Amúgy is úgy érzem, hogy mindenki negatívan áll hozzám és egy semmirekellő fogyatékosnak tart, de ha ilyen megjegyzést vagy fizikai fenyegetést kapok még jobban kiéleződik és még jobban gyűlölni fogom a világot és az embereket, ami még több örjöngés alapja lehet. Úgy érzem, hogy az állapotom azért fajult idáig, mert nem tudom elfogadni a halál tényét, meg azt, hogy fel kell nőni. Szerencsére 25 évesen még mindig nem nőttem fel és nem is fogok, nekem így jó! Nem leszek megsavanyodott felnőtt, mint a többi. De leginkább szerintem az a gondom, hogy magányos vagyok, de ami még ennél is nagyobb gond szerintem, hogy a szexuális vágyaimat nem tudom kiélni rendesen. Az anál szex és a pisi szex a mániám. Mivel nőknek sose tudtam kezdeményezni, meg nem is szeretem a személyes, ismerkedős dolgokat, így maradnak a prostik. Viszont gyenge a felhozatal jelenleg még a luxusprostik esetében is az anál szex szolgáltatás vonatkozásában. A pisi szexhez nem ragaszkodok, de nekem az anál minimum, persze pisivel együtt az igazi. Egy nőnek a pinája már nem is hoz lázba. Nekem undorító. Azon gyerek jön ki, meg vér. Egy nőnek a segge sokkal izgalmasabb. Főleg, ha dugás közben fingik, meg esetleg kis szar is kijön belőle. És már hónapok óta nincs nekem tetsző luxusprosti se (lehetőleg külföldi, mert az angol nyelv a legjobb a szexhez számomra) és ez sincs rám jó hatással. Szerintem természetes az, hogy ha beteg vagyok, akkor néha sajnos örjöngök. Hogy merészeltek megtámadni engem? Vagy olyan megjegyzést tenni, hogy be kéne zárni az ilyeneket? Hogy mernek ítélkezni rólam úgy, hogy nem is ismernek és nem is tudják, hogy miért viselkedek úgy, ahogy. Hozzá kell tennem, hogy még nagy valószínűségemmel az állapotomban az is közrejátszik, hogy általános iskolában sokat piszkáltak, bántottak. Később meg, egyetemi éveim alatt vlogger tevékenységet folytattam a magánéletemről (szexuális jellegű és kissé polgárpukkasztó tartalmak, meg minden a magánéletemről) és ott is szabályosan zaklatott, nyomozott utánam, lejárató memeket csinált rólam sok troll. Ez csinált véglegesen ki. Ettől lettem kényszerbeteg. Ugyanis az én voltam, amit csináltam. És nem fogadtak el engem soha, csak bántottak. Miért bánt mindenki azért, mert én más vagyok, egyedi?