Létezik “klinikai depresszió”, vagy csak egy csomó ember sajnáltatja magát?

plusz: sajnos sok a rossz orvos, és a közbeszéd sem támogatja a gyógyulást, illetve megoldást.

A rossz orvos rosszat ír fel, körzeti felírja a Xanaxot és kész. Rendes Pszichiáterhez kerültem, gyors megoldásként alkalmazott szerről lehozott. A hosszabb távon használhatót szedek most.

A közbeszéd miatt féltem a gyógyszerektől, a pszichiátriától. De mivel jó orvoshoz kerültem, rendben vagyok. Mázlim volt.

#6 valami hiányzik a Maslow-piramisból, az okozza mindenkinél a gondot. Hiányérzet, leginkább az önmegvalósítás hiánya, illetve annak a hiánya, hogy nem tudja pontosan mi is a hiánya, teszem azt totál rossz pályán mozog és dolgozik, nem az a párja aki neki való lenne stb. stb.

Ha minden stimmelne akkor lenne elégedett az ember. De vélhetően a modern "elpuhult" világban még akkor sem.

Én ezért mennék vissza a történelem előtti időkbe, amikor már az ember azért emberibb volt mint majomszerű és ismerte a tüzet, tudott beszélni, rajzolni, kifejezni magát, élt szociális életet, és nem volt politika semmilyen értelemben, csak bizonyos hierarchia. Ne félj, nem volt ideje a modern betegségekre, elfoglalta magát amíg világított a nap, aztán a tábortűz mellett amíg el nem eludtak, pihentek, készültek a másnapra, stb. Voltak rítusaik, szokásaik, együtt éltek "lélegeztek" a természettel, mert attól függtek, ha nem tisztelték volna, akkor rövid úton elbuktak volna.

A kliniksi=súlyos depresszió azért szembetűnő mert az munkaképtelenséget okoz. Felkelni alig lehet vele. Panaszkodással nekem nem jár. Szótlan vagyok.

Amivel valaki tud dolgozni, az max középsúlyos.