Sokszor azon kapom magam, hogy a más emberek drámája, problémája, pechje boldog izgatottsággal tölt el. Ez miért van? Ez beteges! Ha tudnám mi az oka, levetkőzném. Miféle hátsó ok húzódik meg e mögött? Írok konkrét példát lenn.

Ha csak felmerül valami ismerősömről, hogy lehet hogy szakítottak, már lelkesen járok utána... Miért, mi francért? Betegségek is hasonló hatással vannak rám. A párkapcsolati problémák is, amik a fülembe jutnak. Szeretem meg is beszélni ezeket, akkor persze sajnálom az érintettet, próbálok okosat mondani, stb. De első körben mi a francért hoz lázba? Hidegen kellene hagynia, főleg mert az estek 99%-ban ezek engem egyáltalán nem érintenek.

Amúgy azért azt is letisztázom, hogy ha valakivel valami jó történik, akkor arra ugyanígy reagálok, szal NEM az van, hogy örülök mások nyomorának, a jót meg sajnálom tőlük. Nem! Ha mondjuk azt tudnám meg egy ismerősömről, hogy 6 millió forintos fizetésért külföldre költözött, vagy hogy megütötte a lottó főnyereményt, vagy lett egy új, boldog kapcsolata, akkor azok ugyanígy lázba hoznak.

Jobban belegondolva tehát, minden "szaftos pletyka" felizgat. Miért? Nem érint engem egyik sem. Örülnöm kéne ha jó valakinek, sajnálni akinek rossz, de ennyi. Nem kéne fellelkesednem a hírtől. lehet túl unalmas az életem, és azért van ilyenekre energiám? Nem hiszem, hogy ez az oka.

Persze kizárólag akkor okoz a gond boldog izgatottságot nálam, ha az ismerőseimmel történik. Mert ha velem, akkor rosszul élem meg, ahogy azt "kell", mármint a saját problémám nem tölt el lelkesedéssel.