Hogyan szabaduljak meg az anyám által okozott szorongástól?

25 éves nő vagyok, de lelkileg totálisan lemerültem. 24,5 évembe telt rájönni, hogy minden belső problémám a gyerekkori neveltetésem majd a fiatalkorom és a családi kapcsolataimból adódik. Nehéz elmondani. A nagyanyám egy érzelmileg rideg hideg érdekember, alacsony intelligenciával, műveletlen falusi nő, akit anyám mindig utált mert elmondása szerint mindig bántotta, megalázta, zsarolta és hamar próbált függetlenedni tőle, de a mai napig elviseli és látogatja "az anyám" alapon. Úgy érzem ez a minta ismétlődik nálunk, én pedig beleroppanok. Kislányként anya és a testvérem lajtos kocsinak csúfolt mert sok teát ittam, csúfoltak mert duci voltam, mert rock zenét hallgattam. Tiniként egy ideig öngyilkos akartam lenni, vagdostam magam de ezt ők mem tudják, meg senki, mert titkolom előlük. Gimisként a szüleim elváltak, rendőrségi ügy is volt családon belüli erőszak miatt, láttam amint a részeg apámat bilincsben elviszik. Anyám beavatott sok mindenbe, hálószoba dolgokba is, hitelügyekbe, megcsalásokba, kurvàzásokba, apa csavarhúzóval akarta éjszaka megölni, mindent elmondott (legalábbis sokat) én ezt nem meséltem el senkinek mert szégyellem. Ez úgy van eladva a környezetünkben, hogy én egy aranyos lány vagyok akinek az anyja a legjobb barátnője és mivel kívülről nyugodtnak látszom, "jól kezelem a dolgokat". Gimiben volt egy hosszú távú kapcsolatom, a fiút anya nem szerette mert nagyon okos volt, jól szituált értelmiségi családdal, náluk éltem túl a gimis éveim, ezidő alatt sokszor vitáztam anyàmmal. Ezt követően volt egy másik barátom, akivel sokszor azt éreztem, az anyám jobban szereti őt mint engem, olykor együtt gúnyolódtak rajtam "csak viccből". Egy idő után igyekeztem a lehető legkevesebb dologba beavatni. Mikor egyetemet váltottam az anyám totális kibukott, 'mi lesz majd velem", nekem kellett őt nyugtatni, hogy majd megoldom. Diploma előtt megismertem életem párját, akit anyám titokban rendőrséggel lenyomoztatott, Facebook ismerősökkel informált le, ordított velem hogy ne legyek terhes mert szerinte cigány a párom. (Amúgy nem az, csak szép barna a bőre és egy egyszerű, aranyos, intellektuális férfi). Egyetem alatt sok volt a stressz, anyám az exemet siratta a kocsiban, államvizsga előtt ordított velem hogy mivel már van munkám, ne ő fizesse a telefonszámomat. Ekkor már jó egy éve szorított a mellkasom ha 'haza' kellett mennem, ha hívott vagy írt nekem, ha elkezdek beszélni róla migrénem lesz a mai napig. Tagadja, hogy bármi olyat tett volna, amivel ilyet idéz elő. Államvizsga előtt ő és nagyanyám azzal nyaggatott, hogy csináltassak tabló képet (nem csináltattam), majd sírva kierőszakolta, hogy menjek el diplomaosztóra. Leutaztunk pàrommal 5 órát előző este munka után, majd az anyám a kezembe nyomott az osztó után egy boríték pénzt, ajánlotta hogy a párommal menjünk el velük beülni, de nem éltünk a lehetőséggel. Hónapok óta nagyon messze élek tőlük és fizikálisan is jobban vagyok, de a napokban névnapom volt és ismét keresett, siránkozott, hogy nem megyünk a pàrommal 'haza', nem hívom, mire belőlem kibukott, hogy mert úgy érzem erről ő is tehet, majd ismét letagadott mindent, amivel valaha is megbántott,megsértődött és elküldött terapeutához (egyszer mondtam neki, hogy kéne neki egy, mire ordítva közölte hogy oda az idióták mennek). A telefonban közölte hogy ő nem érti miről beszélek, nem tudja a régi vagy az új énem volt a hazugság, ő tisztességgel nevelt, mindig mindent elmondhattam neki, mellettem volt, sajnálja hogy szar anya volt, de ennyi, kívánja hogy sikeres és boldog legyek.

Migrénem, sírógörcsöm és mellkasi fájdalmam van. Szóval, a kérdés, a pszichológus és meditáció mellett, hogy engedjem el a stresszt és a csalódást, hogy az eddigi életemben lévő emberek 98 százaléka azt gondolja, én a párom miatt megváltoztam és az anyám ellen fordultam.(Ez egy tömör összefoglaló). Bánt, hogy az ismerőseim ezt nem tudják, elhiszik neki, hogy én kifordultam önmagamból, és hogy az anyám nem hajlandó beismerni ha bántóan viselkedett és hogy inkább mondana le rólam, mint tényleg megismerjen. Én nem tudom szeretni, nem is tudom már, de szükségem van valamilyen módszerre, amivel ezt az egészet elengedhetem. Tapasztalatok is jöhetnek hasonló élményekkel.